Csúcstámadás – Somogyi Zsolt jegyzete

Unalmas? Lehet, hogy annak tűnik, Szo­bosz­lai Dominikról írok ezúttal is.  Szerdán még a Real Madrid liverpooli fellépése volt a téma, és az elemzések a világ minden lapjában, internetes oldalán megemlítik: a magyar válogatott csapatkapitánya különmérkőzést vívott a spanyol klub belga kapusával. A mérkőzést a Liverpool nyerte meg, de Szoboszlai akárhonnan, akárhogyan próbálkozott, nem tudott kifogni a világ – talán nem csak szerintem – legjobb kapusán. Thibaut Courtois fantasztikus egyéniség, betölti a kaput, mégis gyors, nagyon pontosan kell lőnie, fejelnie annak, aki be akar találni a kapujába. Nyilván a szurkolói szív belesajdult, amikor Florian Wirtz passza után Dominik egyedül maradt középen a kapussal szemben; itt, a szerkesztőségben a védés után többen is felkiáltottak: laposan kellett volna, illetve, jobban meg kellett volna emelni!

Felteszem, a Liverpool magyar nyolcasa köszönettel veszi a jó szándékú tanácsot, miközben magamban mosolyogtam: ne tudjuk jobban, mi a teendő… Utólag vélhetően a játékos is úgy van vele, másképp kellett volna megoldani azt a szituációt, de ismétlem: mégsem Korompai Bendegúz, a Jászkarasámson második csapatának cserekapusa vetődött elé, hanem egy kétszeres angol bajnok, kétszeres BL-győztes, négyszeres spanyol bajnok, 107-szeres belga válogatott. Persze neki is lehet gólt fejelni, és ebben is nagy szerepe volt a magyar középpályásnak. 

Miközben mi azon is izgultunk, meg ne sérüljön a közeledő két világbajnoki selejtező előtt (irány Jereván, majd jövő vasárnap aktuális lesz a régi rossz szóvicc: Mik a hírek? Jönnek az írek…). Kezdjük megszokni, hogy egy fehérvári srác, aki októberben még mindig csak 25 éves volt, a klubfutball legmagasabb csúcsán szerepel, és nem arról van szó, becserélik-e néhány percre. A kiemelkedően legjobbak között van ott is, a világsztárok között, egyértelműen döntően fontos a jelenléte a világ egyik legjobb csapatának, nyilvánvalóan hatalmas a tekintélye a társai előtt, keresik a labdával, ha baj van, tőle várják a megoldást, miközben őrületes munkát végez védekezésben is.

Tíz év még bőven van benne ezen a szinten, a keddi ellenfél színeiben is simán el lehet őt képzelni, a tudása és immár a tapasztalata is megvan ahhoz, hogy bárhol meghatározó játékos legyen. Jó nézni őt ott, ezen a szinten – ezt a büszkeséget nem lehet megunni.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!