Rossi napi tizenkét kávéjáról és a konyha falára ragasztandó BL-trófeáról is beszélt Szoboszlai Dominik

A csaknem egyórás beszélgetés során a család is szóba került – hat hónapos kislányával kapcsolatban a Liverpool FC kiválósága elmondta: időbe telt megszokni az apaszerepet, de egyre aktívabb szerepet vállal a kicsi életében. Szoboszlai Dominik azt is megjegyezte, szeretné, ha lányából sportoló lenne, de azt nem, ha a futballt választaná.

„Lehet, azért, mert tudom, hogy ez mivel jár, mi mindenen kell átmenni és mennyit kell szenvedni. Inkább azt szeretném, ha például teniszezne, de a végén úgyis azt fogja csinálni, amihez kedve van” – fogalmazott a 25 éves klasszis.

A magyar futballal kapcsolatban kijelentette: a kishitűség az egyik legnagyobb problémánk, hajlandóak vagyunk alulértékelni magunkat.

„Én nem tettem ezt, ez egyéni döntés volt. De ha egyszerre sokan kezdenek el így gondolkodni, úgy előre tud lépni a magyar foci. Én hároméves koromtól erre voltam kalibrálva, de ha nem akartam volna, vagy nem hittem volna az álmaimban igazán, akkor nem jutottam volna el idáig.”

S hogy mi az önbizalom megszerzésének receptje? Szoboszlai Dominik szerint nem más, mint hogy merjünk vállalkozni, akár hibák árán is, mert a kitartás előbb-utóbb meghozza a sikert, a kudarcokon pedig mihamarabb túl kell lépni.

„Ha elkapod a fonalat, és van egy-két-három jó meccsed, utána minden jön magától. Ha hibázol, van egy-két rossz meccsed, azt egyből kitörlöd, és nem foglalkozol vele. Jön a következő meccs, és ugyanúgy megcsinálod azt a cselt, azt a lövést, azt a beadást, s ha újra elhibázod, megint megpróbálod. Ez nagyon fontos” – mondta a középpályás, aki az is elárulta: a célok elérését megkönnyíti, ha nap mint nap szembesülünk velük.

„Tavaly idény közben adtak nekem egy képet a Premier League-trófeáról – mesélte. – Hazamentem, kiragasztottam a konyha falára. A »nagyfőnök« (Szoboszlai Dominik felesége, Buzsik Borka – a szerk.) persze azt mondta, nem maradhat ott, mert nem illik a dizájnhoz, de végül mégis maradt. Aztán amikor megnyertük, levettem. Most, ha hazaérek, ki is teszem a BL-serleget…”

Az interjúban az is szóba került, mekkora felelősséggel jár a magyar válogatott csapatkapitányának lenni, mégis milyen könnyű dolga van a remek csapatszellem miatt.

„A magyar válogatottba a világon a legkönnyebb beilleszkedni, mert olyan a társaság, hogy az újonnan érkezők egy nap után úgy érzik, mintha három éve ott lennének. Senki nem érzi azt, hogy kívülálló. Ez a játékosok természetéből is fakad, de leginkább azért van így, mert mindenkinek egy a célja: az, hogy eredményes legyen a válogatott.”

A kitűnő hangulat persze nem kis részben köszönhető Marco Rossi szövetségi kapitánynak, akire afféle második apaként tekintenek játékosai.

„Eleinte nagyon ideges volt, meccsnapon nem evett, viszont megivott tizenkét kávét, de ahogy ő segít nekünk, mi is segítettünk neki. Érte mindenki tűzbe menne. Mindenki, egytől egyig, s nagyon jó, hogy ezt elérte nálunk. Ennyi év után is élvezi az egészet, nincs olyan edzés, hogy ne zokognánk a röhögéstől. De ha munka van, vagy taktikai megbeszélés, akkor mindenki csendben van, és figyelünk” – adott némi betekintést a nemzeti csapat mindennapjaiba a csapatkapitány.

Az interjúból természetesen Szoboszlai Dominik klubcsapata, a Liverpool FC sem maradhatott ki, s arra is választ kaptunk, mit gondol arról, hogy középpályás létére gyakran jobbhátvédet kell játszania.

„A középpályás szerintem a legnehezebb pozíció a futballban, mert az ellenfelek ott jönnek elölről, hátulról, jobbról, balról, mindenhonnan. Ha hozzászoktál, hogy folyamatosan figyelned kell minden irányba, jobb oldali védőt játszani tulajdonképpen nyaralás, mert onnan mindent látsz. Odamehetnék az edzőhöz, és mondhatnám, hogy nem szeretnék jobbhátvédet játszani, de ez nem kívánságműsor, ez a Liverpool, itt, ha azt mondják, hogy jobb oldali védőt játszol, akkor ott kell helytállnod. A mester is tudja, hogy a középpályán vagyok a legjobb, de ha a csapatnak a jobb oldalon van szüksége rám, akkor ott fogok játszani, és ott is ugyanúgy a maximumot fogom nyújtani.”

A remek labdarúgó tartja is magát ehhez, a jelenlegi idényben csapata egyik legjobbjaként minden poszton rendkívül stabil, s nem egyszer kiemelkedő teljesítményt nyújt – természetesen ennek is megvan az apró titka.

„Minden meccsre úgy megyek ki, hogy az első öt percben nem hibázom. Ezt édesapám verte belém, aki azt mondta: az első öt percben nem kell semmi extrát csinálni, nem kell megmutatni, hogy te vagy a világ legjobb játékosa, játssz egyszerűen, és ha minden klappol, onnan mehetsz fölfelé. A válogatottnál is ezt mondom az újaknak: az első öt percben nyugi, nem kell túlgondolni, egyszerűen játszunk, az extra majd utána jön. Ha nem vagy magadban biztos, inkább add ide nekem, ha én hibázom, azt majd elrendezem magamban.”

A rajongókkal, az autogramkérőkkel, a közös fotóért áhítozókkal kapcsolatban a jelenkor legismertebb magyar futballistája elmondta: a népszerűség néha terhes tud lenni, de élsportolóként ezt is kezelni kell.

„Néha jó lenne, ha csettintenék egyet, mindenki elfelejtené, ki vagyok, és sétálhatnék az utcán. A gyerekeknek mindig megállok, mert én is voltam gyerek, és ha Ronaldo jön szembe, én is szerettem volna egy képet vele.” 

Szoboszlai Dominik a beszélgetés végén értékes tanáccsal is szolgált mindazoknak, akik az ő példáján felbuzdulva arról álmodnak, hogy egyszer klasszis futballisták lesznek.

„Ha komolyan gondolják, és el akarnak érni valamit abban a sportban vagy abban a szakmában, amit épp csinálnak, akkor tegyenek félre mindent, és csak annak szenteljék a mindennapjaikat. Megéri. Ha így teszel, az álmok megvalósításához olyan közel kerülsz, hogy céllá válnak. Csak hidd el, hogy képes vagy rá, és csináld!”