Orosznak még túl kemény a kispad

"Délelőtt természetesen nézem a világbajnokság mérkőzéseit, a délutánjaim viszont szabadok– mondta Orosz Ferenc. – Március végén az MTK klubvezetése úgy döntött, hogy másik edzőre bízza annak az együttesnek az irányítását, amelyért addig én feleltem. Felajánlották, hogy más beosztásban maradjak a klubnál, de ezt végül nem fogadtam el. Nem is olyan régen, amikor befejeztem az aktív labdarúgást, hatalmas lelkesedéssel indultam el az edzői pályán, mára azonban ez a nekibuzdulás kissé lecsendesedett. A BTC-nél, ahol az első önálló munkámat végezhettem, számtalan pozitív élményem volt, azonban az elmúlt időszakban már akadt, ami elkeserített. Sajnos tény, hogy ma Magyarországon egy pályakezdő, fiatal tréner számára merész terv, hogy az edzősködésből éljen meg…”
Adva van tehát egy, a magyar szinten futballistaként sikeres fiatalember, aki a profi pályafutása befejeztével leült a kispadra, dolgozott felnőtt- és ifjúsági csapat mellett is, és akivel kapcsolatban immár az a kérdés, hogy a jövőben vajon az edzősködés jelenti-e számára a megélhetést.
"Próbálok a civil életben is elfoglaltságot találni, ugyanis tisztában vagyok azzal, hogy az edzői elit meglehetősen szűk, és hogy nálunk sok minden nem úgy működik, ahogy normális viszonyok között működnie kellene, azaz az előrelépéshez nem elég csak a szakmai szamárlétrát megmászni. Beiratkoztam egy sport- és gyógymasszőri tanfolyamra, de a mostani elkeseredettségem ellenére lenne kedvem edzősködni, mert azt nem tagadom, hogy a trénerkedés minden percét élveztem.”