Lipcsei Péter szívesen találkozna a Portóval

Hogy a Fradinál csak a bajnoki cím az elfogadható eredmény, közhelyszerű megállapítás. Igaz, ez a tétel megdőlt az idén. A zöld-fehérek ugyanis ezüstérmesek lettek, az Üllői úti közönség mégsem volt csalódott, nem háborgott – illetve nem ezért, mert a gárda csupán a második helyet csípte meg. Lipcsei Péter, a csapat kapitánya nem titkolta, ő sem elégedetlen a végeredménnyel.
– Persze igazán pozitívnak csak a tavaszi idényünket értékelhetem – mondta Lipcsei. – Az őszi fordulók után az ötödik helyen állt a csapat, húsz ponttal leszakadva az akkori éllovas MTK mögött. Innen nézve teljesen elégedettek lehetünk a tavaszi teljesítményünkkel. A bajnokság kezdetén a nemzetközi kupaindulást biztosító pozíció megszerzése volt a célkitűzés, és bizony karácsonykor ettől meglehetősen messze voltunk. Ezzel szemben májusban már a bajnoki cím megvédése sem csupán álom volt. Közel kerültünk az újabb elsőséghez, ám a sorozat végén becsúszott egy-két nem várt eredmény, ami a végül győztes ZTE malmára hajtotta a vizet. Úgy érzem, kifejezetten jó második félévünk volt, és a gárda jobban játszott, mint tavaly ugyanezen periódusban, pedig akkor az élen végeztünk.
– Maradjunk a tavasznál. Nemcsak a csapatnak, de önnek is szinte minden öszszejött, a szurkolók nemegyszer azt emlegették: újra a régi Lipcseit láthatjuk a pályán…
– Tényleg nem panaszkodhatok. Tavasszal a csapat mellett nekem is jobban kijött a lépés, élveztem a játékot, aminek roppant egyszerű a magyarázata. Télen a vezetők szerződtették Adem Kapicot, aki hozzám hasonlóan védekező középpályásként szerepelt. Hamar bebizonyosodott, nagyon jó futballista a szlovén fiú, számíthatok rá. Arra gondolok, ha például Garami József kérésére bekapcsolódtam a támadásépítésbe, nem kellett attól tartanom, hogy hátul baj lesz. Tudtam, hogy ő mögöttem marad biztosítani. Ez az érzés felszabadultabbá tett, ugyanakkor attól, hogy nem csak védekeznem kellett, a játékom is látványosabb lett. Talán ennek a bizonyítéka a bajnokság során szerzett nyolc gólom is, amivel Gera Zoltánnal holtversenyben a második helyen végeztem a házi góllövőlistán. Csak Alekszandar Jovics került elém.
– Akkor a következő szezonban a gólkirályi cím a cél?
– Legyünk bajnokok, és jussunk minél tovább az UEFA-kupában, nekem ez a vágyam. Visszatérésem után sorozatban harmadik szezonomat kezdem a Fradival. Az első után újra magyar bajnok lettem, az idén ezüsttel gyarapodott az éremgyűjteményem. Remélem, jövő ilyenkor egy arannyal több lesz a vitrinemben. A nemzetközi porondon szeretném, ha legalább három kört mennénk. Ebben az esetben jó esélyünk lenne rá, hogy egy igazán nagy csapatot az Üllői útra hozzunk.
– Melyiknek örülne a leginkább?
– A Portónak! Ha az ember egykori csapata ellen játszik, mindig kap egy esélyt bebizonyítani: hiba volt lemondani róla. Bár hasonló esetre ezúttal nem számítok, azt azért hozzáfűzném, a portugálok éppen egy Fradi ellen játszott kupameccsen figyeltek fel rám, majd rövid idő múlva szerződtettek. Szóval, jó lenne a Portóval játszani…