Sikeres világbajnokságon van túl a magyar sportlövő-válogatott, hiszen Lahtiban 11 érmet (4 arany-, 3 ezüst- 4 bronzérem) szereztek versenyzőink. Ezzel pedig a 92 résztvevő ország közül a hatodik helyre kerültek az éremtáblázaton. A pontversenyben ugyancsak az élbolyban végeztek, 79 ponttal nyolcadikként zártak.
– Legutóbb a kilencvenben, Moszkvában megrendezett világbajnokságon gyűjtött a magyar csapat ennyi aranyat, de öszszességében ott sem volt ennyi érmünk – mondta Hammerl László szövetségi kapitány. – Az előzetes célkitűzés szerint 4-5 érmet, 42 pontot és 3 kvótát vártam a válogatottól, s az érem- és pontszámot nemcsak teljesítettük, de jócskán felül is múltuk. Kvótából viszont sajnos csak kettő sikeredett, de biztos vagyok benne, hogy jövőre növekedni fog még ez a szám.
– Értékelné egy kicsit részletesebben a versenyzők teljesítményét?
– Inkább szakágakra bontanám az összegzést. A futócélosoknál Sike József és Laczik Zsolt a vállán vitte a fegyvernemet, velük maximálisan elégedett vagyok. A csapattól viszont többet vártam, csakúgy, mint a női triótól, amely ugyancsak nem tudott dobogóra állni. Azért Szilágyi Nikoletta egyéni hatodik helye, és a rendkívül fiatal Keczeli Bianka szereplése dicséretet érdemel. A korongosoknál természetesen Igaly Diánát emelném ki, aki verhetetlennek bizonyult, de a női skeetcsapatra sem lehet panasz.
– Világbajnoki ezüstérmes dupla traposunknak, Gerebics Rolandnak a teljesítménye csalódást okozott?
– Roland elérte azt a korongeredményt, amit előzetesen megjelöltem, ám ezúttal ez kevés volt a döntőhöz. Márpedig a kvótához elengedhetetlen a hatba kerülés. Viszont jó jelnek tekintem, hogy Suhlban már ott volt a fináléban, és most sem lőtt rosszul, így reményeim szerint jövőre kezében lesz az athéni repülőjegy.
– Sportolói múltja miatt talán a szívéhez legközelebb álló puskások közül kit emelne ki?
–Sidi Pétert és Török Zoltánt. Az előbbi amellett, hogy indulási jogot szerzett az ötkarikás játékokra, bebizonyította, hogy már nem egyszámos versenyző, elvégre ezúttal nem légpuskában, hanem ötven méteren állhatott dobogóra. Török pedig az arany mellett a hatodik juniorcsapatot is erősítette. A nőknél már nem tudok ennyi pozitívumot említeni, hiszen csak Vincze Kinga érte el az általam megjelölt szint alsó határát…
– A pisztolyosoknál ellenben inkább a nők remekeltek.
– Sike Renátát mindkét számában csak dicsérni tudom, s meggyőződésem, hogy jövőre sikerülni fog neki a kvótaszerzés. A junior lánycsapat is jól szerepelt, Csonka Zsófia pedig egyéniben is letette a névjegyét, szemmel látható a fejlődése. A fiúktól, bevallom többet vártam, mint ahogy a gyorstüzelő pisztolyos Pálinkás Lajos esetében is reménykedtem a hatba kerülésben. Nagyjából így tudnám öszszefoglalni a válogatott szereplését.
– A rendezést menet közben rengeteg kritika érte. Egyetért ezekkel az észrevételekkel?
– Felkészületlenek voltak a házigazdák. A gép- és mikrofonhibák, az időhúzások, a versenybírók és a zsűritagok tanácstalansága meglepő egy világversenyen. Mint ahogy az sem természetes, hogy a puskásokra csöpög az eső az ötven méteres lőállásokban, vagy hogy az egész lőtéren nincs igazi pihenőhely, sőt, jóformán ülőalkalmatosság sem… Ezzel együtt a magyar csapatban végig jó hangulat uralkodott, ami szerencsére a végeredményen is meglátszik.
– Legutóbb a kilencvenben, Moszkvában megrendezett világbajnokságon gyűjtött a magyar csapat ennyi aranyat, de öszszességében ott sem volt ennyi érmünk – mondta Hammerl László szövetségi kapitány. – Az előzetes célkitűzés szerint 4-5 érmet, 42 pontot és 3 kvótát vártam a válogatottól, s az érem- és pontszámot nemcsak teljesítettük, de jócskán felül is múltuk. Kvótából viszont sajnos csak kettő sikeredett, de biztos vagyok benne, hogy jövőre növekedni fog még ez a szám.
– Értékelné egy kicsit részletesebben a versenyzők teljesítményét?
– Inkább szakágakra bontanám az összegzést. A futócélosoknál Sike József és Laczik Zsolt a vállán vitte a fegyvernemet, velük maximálisan elégedett vagyok. A csapattól viszont többet vártam, csakúgy, mint a női triótól, amely ugyancsak nem tudott dobogóra állni. Azért Szilágyi Nikoletta egyéni hatodik helye, és a rendkívül fiatal Keczeli Bianka szereplése dicséretet érdemel. A korongosoknál természetesen Igaly Diánát emelném ki, aki verhetetlennek bizonyult, de a női skeetcsapatra sem lehet panasz.
– Világbajnoki ezüstérmes dupla traposunknak, Gerebics Rolandnak a teljesítménye csalódást okozott?
– Roland elérte azt a korongeredményt, amit előzetesen megjelöltem, ám ezúttal ez kevés volt a döntőhöz. Márpedig a kvótához elengedhetetlen a hatba kerülés. Viszont jó jelnek tekintem, hogy Suhlban már ott volt a fináléban, és most sem lőtt rosszul, így reményeim szerint jövőre kezében lesz az athéni repülőjegy.
– Sportolói múltja miatt talán a szívéhez legközelebb álló puskások közül kit emelne ki?
–Sidi Pétert és Török Zoltánt. Az előbbi amellett, hogy indulási jogot szerzett az ötkarikás játékokra, bebizonyította, hogy már nem egyszámos versenyző, elvégre ezúttal nem légpuskában, hanem ötven méteren állhatott dobogóra. Török pedig az arany mellett a hatodik juniorcsapatot is erősítette. A nőknél már nem tudok ennyi pozitívumot említeni, hiszen csak Vincze Kinga érte el az általam megjelölt szint alsó határát…
– A pisztolyosoknál ellenben inkább a nők remekeltek.
– Sike Renátát mindkét számában csak dicsérni tudom, s meggyőződésem, hogy jövőre sikerülni fog neki a kvótaszerzés. A junior lánycsapat is jól szerepelt, Csonka Zsófia pedig egyéniben is letette a névjegyét, szemmel látható a fejlődése. A fiúktól, bevallom többet vártam, mint ahogy a gyorstüzelő pisztolyos Pálinkás Lajos esetében is reménykedtem a hatba kerülésben. Nagyjából így tudnám öszszefoglalni a válogatott szereplését.
– A rendezést menet közben rengeteg kritika érte. Egyetért ezekkel az észrevételekkel?
– Felkészületlenek voltak a házigazdák. A gép- és mikrofonhibák, az időhúzások, a versenybírók és a zsűritagok tanácstalansága meglepő egy világversenyen. Mint ahogy az sem természetes, hogy a puskásokra csöpög az eső az ötven méteres lőállásokban, vagy hogy az egész lőtéren nincs igazi pihenőhely, sőt, jóformán ülőalkalmatosság sem… Ezzel együtt a magyar csapatban végig jó hangulat uralkodott, ami szerencsére a végeredményen is meglátszik.
– Legutóbb a kilencvenben, Moszkvában megrendezett világbajnokságon gyűjtött a magyar csapat ennyi aranyat, de öszszességében ott sem volt ennyi érmünk – mondta Hammerl László szövetségi kapitány. – Az előzetes célkitűzés szerint 4-5 érmet, 42 pontot és 3 kvótát vártam a válogatottól, s az érem- és pontszámot nemcsak teljesítettük, de jócskán felül is múltuk. Kvótából viszont sajnos csak kettő sikeredett, de biztos vagyok benne, hogy jövőre növekedni fog még ez a szám.
– Értékelné egy kicsit részletesebben a versenyzők teljesítményét?
– Inkább szakágakra bontanám az összegzést. A futócélosoknál Sike József és Laczik Zsolt a vállán vitte a fegyvernemet, velük maximálisan elégedett vagyok. A csapattól viszont többet vártam, csakúgy, mint a női triótól, amely ugyancsak nem tudott dobogóra állni. Azért Szilágyi Nikoletta egyéni hatodik helye, és a rendkívül fiatal Keczeli Bianka szereplése dicséretet érdemel. A korongosoknál természetesen Igaly Diánát emelném ki, aki verhetetlennek bizonyult, de a női skeetcsapatra sem lehet panasz.
– Világbajnoki ezüstérmes dupla traposunknak, Gerebics Rolandnak a teljesítménye csalódást okozott?
– Roland elérte azt a korongeredményt, amit előzetesen megjelöltem, ám ezúttal ez kevés volt a döntőhöz. Márpedig a kvótához elengedhetetlen a hatba kerülés. Viszont jó jelnek tekintem, hogy Suhlban már ott volt a fináléban, és most sem lőtt rosszul, így reményeim szerint jövőre kezében lesz az athéni repülőjegy.
– Sportolói múltja miatt talán a szívéhez legközelebb álló puskások közül kit emelne ki?
–Sidi Pétert és Török Zoltánt. Az előbbi amellett, hogy indulási jogot szerzett az ötkarikás játékokra, bebizonyította, hogy már nem egyszámos versenyző, elvégre ezúttal nem légpuskában, hanem ötven méteren állhatott dobogóra. Török pedig az arany mellett a hatodik juniorcsapatot is erősítette. A nőknél már nem tudok ennyi pozitívumot említeni, hiszen csak Vincze Kinga érte el az általam megjelölt szint alsó határát…
– A pisztolyosoknál ellenben inkább a nők remekeltek.
– Sike Renátát mindkét számában csak dicsérni tudom, s meggyőződésem, hogy jövőre sikerülni fog neki a kvótaszerzés. A junior lánycsapat is jól szerepelt, Csonka Zsófia pedig egyéniben is letette a névjegyét, szemmel látható a fejlődése. A fiúktól, bevallom többet vártam, mint ahogy a gyorstüzelő pisztolyos Pálinkás Lajos esetében is reménykedtem a hatba kerülésben. Nagyjából így tudnám öszszefoglalni a válogatott szereplését.
– A rendezést menet közben rengeteg kritika érte. Egyetért ezekkel az észrevételekkel?
– Felkészületlenek voltak a házigazdák. A gép- és mikrofonhibák, az időhúzások, a versenybírók és a zsűritagok tanácstalansága meglepő egy világversenyen. Mint ahogy az sem természetes, hogy a puskásokra csöpög az eső az ötven méteres lőállásokban, vagy hogy az egész lőtéren nincs igazi pihenőhely, sőt, jóformán ülőalkalmatosság sem… Ezzel együtt a magyar csapatban végig jó hangulat uralkodott, ami szerencsére a végeredményen is meglátszik.
– Legutóbb a kilencvenben, Moszkvában megrendezett világbajnokságon gyűjtött a magyar csapat ennyi aranyat, de öszszességében ott sem volt ennyi érmünk – mondta Hammerl László szövetségi kapitány. – Az előzetes célkitűzés szerint 4-5 érmet, 42 pontot és 3 kvótát vártam a válogatottól, s az érem- és pontszámot nemcsak teljesítettük, de jócskán felül is múltuk. Kvótából viszont sajnos csak kettő sikeredett, de biztos vagyok benne, hogy jövőre növekedni fog még ez a szám.
– Értékelné egy kicsit részletesebben a versenyzők teljesítményét?
– Inkább szakágakra bontanám az összegzést. A futócélosoknál Sike József és Laczik Zsolt a vállán vitte a fegyvernemet, velük maximálisan elégedett vagyok. A csapattól viszont többet vártam, csakúgy, mint a női triótól, amely ugyancsak nem tudott dobogóra állni. Azért Szilágyi Nikoletta egyéni hatodik helye, és a rendkívül fiatal Keczeli Bianka szereplése dicséretet érdemel. A korongosoknál természetesen Igaly Diánát emelném ki, aki verhetetlennek bizonyult, de a női skeetcsapatra sem lehet panasz.
– Világbajnoki ezüstérmes dupla traposunknak, Gerebics Rolandnak a teljesítménye csalódást okozott?
– Roland elérte azt a korongeredményt, amit előzetesen megjelöltem, ám ezúttal ez kevés volt a döntőhöz. Márpedig a kvótához elengedhetetlen a hatba kerülés. Viszont jó jelnek tekintem, hogy Suhlban már ott volt a fináléban, és most sem lőtt rosszul, így reményeim szerint jövőre kezében lesz az athéni repülőjegy.
– Sportolói múltja miatt talán a szívéhez legközelebb álló puskások közül kit emelne ki?
–Sidi Pétert és Török Zoltánt. Az előbbi amellett, hogy indulási jogot szerzett az ötkarikás játékokra, bebizonyította, hogy már nem egyszámos versenyző, elvégre ezúttal nem légpuskában, hanem ötven méteren állhatott dobogóra. Török pedig az arany mellett a hatodik juniorcsapatot is erősítette. A nőknél már nem tudok ennyi pozitívumot említeni, hiszen csak Vincze Kinga érte el az általam megjelölt szint alsó határát…
– A pisztolyosoknál ellenben inkább a nők remekeltek.
– Sike Renátát mindkét számában csak dicsérni tudom, s meggyőződésem, hogy jövőre sikerülni fog neki a kvótaszerzés. A junior lánycsapat is jól szerepelt, Csonka Zsófia pedig egyéniben is letette a névjegyét, szemmel látható a fejlődése. A fiúktól, bevallom többet vártam, mint ahogy a gyorstüzelő pisztolyos Pálinkás Lajos esetében is reménykedtem a hatba kerülésben. Nagyjából így tudnám öszszefoglalni a válogatott szereplését.
– A rendezést menet közben rengeteg kritika érte. Egyetért ezekkel az észrevételekkel?
– Felkészületlenek voltak a házigazdák. A gép- és mikrofonhibák, az időhúzások, a versenybírók és a zsűritagok tanácstalansága meglepő egy világversenyen. Mint ahogy az sem természetes, hogy a puskásokra csöpög az eső az ötven méteres lőállásokban, vagy hogy az egész lőtéren nincs igazi pihenőhely, sőt, jóformán ülőalkalmatosság sem… Ezzel együtt a magyar csapatban végig jó hangulat uralkodott, ami szerencsére a végeredményen is meglátszik.
Legfrissebb hírek
