Korunk kapitalizmusának (különösen, ha amerikai) van egy rossz és egy jó tulajdonsága. A rossz az, hogy mindent pénzben mér, nem ismer el más értéket, csak ami forintban, euróban vagy dollárban kifejezhető. A jó viszont az, hogy a pénz meglehetősen pontosan mér, ritka a nagy melléfogás. És ma már, ha Coubertin báró forog is a sírjában, a megméretett dolgok egyike a sport.Hogy ez honnan jutott pont most az eszembe? Két cikket olvasva, pontosabban azokat összevetve. Lapunk tegnapi számában interjú jelent meg a kitűnő kajakossal, Vereckei Ákossal, akinek szavaiból kiderült: a legnagyobb rivális németek gyakorlatilag amatőrök, van, aki autószerelőként, van, aki bolti eladóként keresi kenyerét.Ezzel szemben a magyar labdarúgóknak olyanokkal kell szembenézniük, mint, mondjuk, a brazil Rivaldo, akinek – erről is írtunk – éves jövedelme a Barcelonánál 8 millió euró, azaz 2 milliárd forint volt. Ha a derék ember, például, heti 30 órát dolgozik, és évente csak négy hetet pihen, akkor – a megfelelő matematikai műveleteket elvégezve kiderül – az órabére majd 1.4 millió forint. De ha nem őt vesszük, hanem csak egy átlagos menőt, annak is összejön hatvan percre, mondjuk, negyedmillió.No, ezt a negyedmilliós órabérű ellenfelet kell szembeállítani a félamatőr riválissal. A magyar kajakos (és még persze jó néhány sportág képviselője) tehát náluk – pénzben mérve – gyengébb ellenfelekkel, a futballistáknak viszont sokszorosan erősebbekkel kell szembenézniük.Mielőtt azonban nagyon sajnálnánk a magyar labdarúgókat, ne feledjük azt se: aki egy egyeneset tud rúgni a labdába, már többet keres, mint egy sokszoros világbajnok kajakos.
Legfrissebb hírek
