Búfelejtő mesterhármas

Éppen e kapu előtti hatékonysága láttán döntöttünk úgy, hogy a hetente jelentkező, az aktuális hétvége egy-egy kiemelkedően teljesítő futballistájáról szóló új sorozatunk első részét Kaba Diawarának szenteljük. A néhány hete Nice-ben (vagy ahogy Magyarországon inkább ismerik a dél-franciaországi várost: Nizzában) új életet kezdő támadó a 12. és az 53. perc között háromszor is beköszönt a Strasbourgnak – magas termete ellenére mindháromszor lábbal –, így oroszlánrészt vállalt az újonc "sasfiókák” öt év utáni első élvonalbeli győzelméből.

A guineai származású csatár szülővárosa, Toulon csapatában kezdte pályafutását, de a francia élvonal levegőjébe már a Bordeaux játékosaként kóstolt bele. Az 1995–96-os idény utolsó fordulójában csereként debütált, és hogy a hosszú nyár alatt lehetőleg ne felejtsék el őt, rögtön betalált a Lille kapujába. Nem is felejtették el: a következő idényben, a Zidane, Lizarazu és Dugarry távoztával kissé kiürülő Girondins-ben fontos játékossá lépett elő. Huszonkilenc bajnokin lépett pályára, ezeken hét gólt szerzett, és csapatával az 5. helyen végzett. A hazai kupameccseken ugyanennyiszer talált a kapuba.
Rövid rennes-i kölcsönjáték után ismét a Bordeaux következett, amelyben az 1998–99-es idény első felében 17 mérkőzésen 5 gólt szerzett. Ez megfelelő ajánlólevélnek tűnt ahhoz, hogy 1999 elején szerencsét próbáljon a francia sztárok londoni "gyűjtőcsapatában”, az Arsenalban. Mindössze kétszer tudta beverekedni magát a kezdő tizenegybe, így hazatért. Ugyan a Girondins bajnoki címének epizodistájaként számon tartják őt, pályafutása Arsenal után következő lényeges állomásának már az Olympique Marseille-t tekintik. A bő fél esztendőt nem értékelhetjük túl sikeresnek, tekintve hogy Kaba egyetlen bajnokin sem talált a kapuba – igaz, a Bajnokok Ligájában eredményes volt a Dinamo Zagreb ellen.
Még mindig 1999-et írtunk, amikor hősünk már Párizsban bukkant fel, de a PSG sztárokkal zsúfolt csatársorában – Anelka, Christian és Laurent Robert mellett – nem nagyon jutott hely neki. Noha azóta a PSG-hez köti a "fő szerződése”, mindössze 11-szer lépett pályára piros-kékben. A legnagyobb gond az volt, hogy a kevés bizonyítási alkalom egyikét sem tudta kihasználni góllövésre. A viszontagságok ellenére Graeme Souness méltónak találta őt arra, hogy a Blackburnhöz vigye – fájdalom, a rosszul megkötött kölcsönszerződés miatt a próba nem tartott sokáig. A West Ham United Londonba csábította Diawarát, de a kapuba itt sem sikerült betalálnia.

Az 1998 telén (!), két operációval korábban elveszített bajnoki góllövőcipőjét több mint három év elteltével, a spanyol másodosztályban találta meg: az RC Ferrolban 14 mérkőzésen 4-szer talált a kapuba. De mi ez ahhoz képest, hogy most Nice-ben, ahová a PSG legutóbb kölcsönadta, és ahol megmentőként és sztárként fogadták, két meccs eltelte után ugyanúgy négynél tart?!
"Már volt szerencsém megélni, milyen az, amikor két kicsinyke forduló után az egekbe emelik az embert. Pontosan tudom, hogy a tomboló lelátó milyen gyorsan tud kiürülni – nyilatkozta a 27 éve ellenére rengeteg élettapasztalatot felhalmozó Kaba a mesterhármas után. – Azt is tudom, milyen érzés csak saját magukkal foglalkozó, a csillogást szem előtt tartó középpályások előtt futballozni. Mostani csapatomban egyelőre nem ez a helyzet, bízom is abban, hogy újra jó formába lendülök. Kiadtam magamnak a feladatot, hogy hány gólt kell szereznem ebben az idényben. De ezt önöknek nem fogom elárulni.”
Akkor majd számolunk.