Árral szemben nem edzhetnek

Némi csúsztatás szerepel az anyag fölött, piros betűkbe öntve, minthogy a magyar válogatott az "árvízilabda” nevű sportágra vált szombaton. Ez nagyjából egészéből annyit tesz, hogy a Duna kiszorította a Világkupára készülő csapatot a Hajós Alfréd uszodából.Már akkor sejteni lehetett, hogy a játékosok az utolsókat fogják rúgni a szigeti nagymedence vizébe (nem képzavar: Mátéfalvy Csaba másodedző kőkemény lábtempó-gyakorlatsora volt a tréning fő része), amikor a szokványos parkolóhelyeken homokhalmokat találtak reggel. A hatalmas áradás ugyanis a várakozások szerint a sziget felső szegélyét is átlépi, ezért az uszodánál is majd’ egy méter magas zsákfalat készítettek a munkások (elkapott, ugyanakkor sportszakmailag nehezen értékelhető foszlány egy homokot lapátoló melóstól: "Te, ez tisztára olyan, mint a kosárlabda: hárompontos zsákolás…”).A súlyzógyakorlatoknak helyet adó tornaterembe is zsákokon keresztül jutottak csupán be a pólósok, minthogy nem kizárt: az aknákon keresztül betör a víz, ami az ajtón át becsorogva kárt tehetne az értékes szerekben. Az uszoda szakemberei azt ígérik, ezúttal nem nyújt majd olyan hervasztó látványt az ötvenes, mint a tavaszi áradásnál, akkor ugyanis az elromlott tolózár miatt a Duna betört a lefolyókon keresztül, és napokig sáros lé áztatta a parti díszburkolatot is. "Hatvanötben a rajtköveket is eltakarta a víz – egészítette ki mindezt az uszodába délelőtt kilátogató, betegszabadságon lévő igazgató, Jászberényi Miklós. – A sziget egy laza kavicságy, azaz nem lehet leengedni a medencét, mert annyi víz gyűlik fel kívül a talajban, hogy beroppantaná a falakat. A csatornákon keresztül így is bejöhet a Duna, akárcsak a lenti öltözőkben a zuhanyozók lefolyóin meg a vécéken keresztül.” Épp ezért pénteken kettőkör kapuzárást tartottak a Hajósban, szombattól nem üzemel az uszoda – nyitás az ár levonulása után, a nagytakarítást követően.Ez a válogatottat annyiban érinti, hogy a szombatra tervezett tréninget elvitte a víz (stílszerűen a jövő heti Világkupa helyszínéül szolgáló Belgrád irányába…). "Elköltözni nem akartunk a mi jó kis megszokott helyünkről, az edzésmennyiséget pedig úgy alakítottuk, hogy ne okozzon gondot, ha esetleg elmarad az utolsó edzés – készített gyorsmérleget Kemény Dénes szövetségi kapitány. – A tornatermi munkát célzottan végeztük így, és a medencében is arra törekedtünk, hogy ha pénteken leúszták a fiúk az utolsó métereket is, akkor nyugodt szívvel gondolkodhassak el plusz egy pihenőnap megszavazásán. Végül is az áradás okán kapták meg, de belejátszott az is, hogy töltődjenek is a jövő heti világverseny előtt.”Sajnos az egyik abszolút kulcsembernek, Benedek Tibornak voltaképpen nincs mit kipihennie: a csapatkapitány kényszerűségből kihagyta az utolsó két napot egy, az arcüregét is "rabul ejtő” megfázás miatt. "Szerintem a kislányomtól kaptam el” – vélekedett a csapatkapitány, aki azért lenézett péntek délelőtt, hogy némi lézeres kezelést kapjon Pavlik doktortól. Tündéri gyermeke, Ginevra is elkísérte, aki már makkegészséges – nem lenne rossz, ha ezt miharabb elmondhatnánk a papáról is, elvégre az ő balja akkor igazán hatékony, ha a test megkapta az ilyenkor szükséges csúcsterhelést.