Amerikában vált naggyá

Jean Michel Bayle 1988-ban és 1989-ben, Sebastien Tortelli 1996-ban és 1998-ban, míg Frederic Bolley 1999-ben és 2000-ben lett a világ legjobbja. Egy negyedik francia, Mickael Pichon is a világbajnoki duplázók közé tartozik, ám ő mégis kitűnik a honfitársai közül. Az ok: Bayle-lel, Tortellivel és Bolley-val ellentétben Pichon tavaly és az idén is fölényes magabiztossággal szerezte meg a vb-aranyait. Az elmúlt huszonnégy 250-es versenyből tizenkilencet megnyert a 26 éves suzukis!
Pichon titka közismert: egyfelől a szuperkrosszpályákon fejlesztette tökélyre a vezetési technikáját, másfelől az amerikai bajnokságban acélossá tette az erőnlétét.
Ô ahhoz a francia generációhoz tartozik, amelynek már nem Vimond volt az első számú példaképe, hanem Bayle. (Bayle volt az első külföldi, aki le tudta győzni a verhetetlennek tartott amerikaiakat a tengerentúli szuperkrosszsorozatban.) Pichon Bayle hatására előbb a francia szuperkrosszbajnokságban mutatta meg tehetségét – 1991 és 1993 között egyhuzamban háromszor lett 125-ös bajnok –, majd alig 17 évesen Amerikában is letette a névjegyét. Kilencvenháromban állt rajthoz először amerikai szuperkrosszbajnoki futamon, és San Diegóban egyből aranyérmes lett. Ám az említett négy évben (1991–1994) nemcsak szuperkrosszozott, hanem a 125-ös motokrossz vb-n is részt vett. Igaz, nem sok sikerrel: egy ötödik hely volt a legjobbja.
A szuperkrosszban elért diadalok és a vb-n való gyengélkedései arra ösztönözték Pichont, hogy átköltözzön az Újvilágba. Ahol egyből sztár lett. A 125-ös Keleti-parti szuperkrosszbajnokságban 1995-ben és 1996-ban az első helyen végzett. Az 1997-es szezont ugyan combtörés miatt ki kellett hagynia, 1998-tól azonban már a 250-ben is letette a névjegyét. A negyedliteres szériában – ez a világ legerősebb terepmotoros bajnoksága – ötödik lett, míg a motokrosszsorozatban a negyedik helyen zárt. 1999-ben 4. lett a szuperkrosszbajnokság összetettjében, ami azt jelentette, hogy Jeremy McGrath birodalmában végleg csatlakozott az elithez. Az az esztendő azonban nem ezért marad emlékezetes Pichon számára. A pilóta a National – ez az amerikai motokrosszbajnokság neve – kellős közepén családi okok miatt visszaköltözött Európába és újra a vb tagja lett.
A stílusa teljesen megváltozott: rendkívül erőszakos lett, bármilyen pályán megtalálta az ideális íveket – Amerikában egyáltalán nem egyengetik a pályákat, ezért Pichon minden talajtípushoz alkalmazkodni tud –, ráadásul a szuperkrosszban szerzett tapasztalatainak köszönhetően az ugráskombinációknál nem jött zavarba. Amerika tehát legyőzhetetlenné tette Pichont!