Betis: Nagyratörő tervek

Andalúzia zöld-fehér büszkeségénél akkor következett be a tragédia, amikor az 1999–2000-es szezon végén a Betis, a városi rivális Sevillát követve, lecsúszott a másodosztályba. Pedig a gárdánál akkor már korántsem a bentmaradás volt az elsődleges cél, elvégre olyan játékosok kergették a labdát a De Lopera-stadionban, mint Denilson, akiért anno világrekordnak számító összeget csengetett ki a klub a Corinthiansnak. A második vonalban aztán felszívta magát a díszes társaság – a tavaszi idényre még Denilson is visszatért –, és azonnal viszszakerült a legjobbak közé, hogy ott az előző évadban a legjobb újonc legyen.
A hatodik hely belépőt jelentett az UEFA-kupába, így egyáltalán nem meglepő, hogy a nyáron a vezetőség minden követ megmozgatott a keret megerősítése érdekében. Először is nem engedték el a húzó embereket, mint például a világbajnokság egyik nagy spanyol felfedezettjét, Joaquínt (akiért pedig olyan klubok vetélkedtek, mint a Real és a Barcelona) vagy a már említett brazil cselgépet, Denilsont. Az új emberek közül mindenekelőtt a kispadon Juande Ramost váltó Víctor Fernandezt kell megemlíteni, aki az elmúlt idényben a Celta Vigót vezette a Betis előtti helyre a táblázaton. Az edző az érkezése után azonnal egy gólerős csatárért kiáltott, és nem is kellett csalódnia, ugyanis a Barcelonától – ha egyelőre még csak kölcsönbe is – sikerült viszszaszerezni a szurkolók egykori kedvencét, Alfonsót. A másik nagy fogás, a veterán brazil középpályás, Marcos Assuncao Rómából, a helyi "farkasoktól” érkezett, és tőle Fernandez mester elsősorban azt várja, hogy a szélvészgyors szélsőket tömje labdákkal.
Az új csapat játékerejét illetően egyelőre túl sok következtetést nem lehet levonni, a Betis a felkészülési mérkőzések során szenvedett már meghökkentő vereséget (Olympiakosz, 1–4), de aratott kiváló győzelmet is (Real Madrid 2–0).