Tavaszra meglesz a papír

Molnár László, az Újpest szlovákiai trénere nagy tervekkel és hatalmas lelkesedéssel látott munkához a nyáron, aztán egyik pillanatról a másikra kiderült, hogy ami elég Szlovákiában, ami egyelőre nem fontos Európában – az nélkülözhetetlen Magyarországon. A licencmizéria folytán a mindig határozott férfi benyomását keltő edző a lelátóról figyeli futballistáit, miközben segítői, beosztottai ülnek a kispadon. Ez persze nem mehet sokáig, éppen ezért Molnár László újra tanulni kezd, szeptemberben megszerzi a B-licences képesítést, hogy aztán jövő márciusban az A-licence is meg legyen.– Igaz, hogy újra képezi magát, tanul, tanul és tanul?– Pontosan. Nekem sem árt, ha gyarapítom a tudásomat, meg aztán meglehetősen sajátságos dolog, ha egy edző a nézőtérről szurkol a csapatának, ahelyett hogy a kispadról vezényelné a csapatmozgást – mondta Molnár. – Szóval, unom ezt a szituációt, és minél előbb szeretnék változtatni rajta. Szeptember tizenhatodikán kezdődik a tanfolyam, és október végén már a B-licenc büszke tulajdonosa leszek. Ezzel máris elérem azt, hogy leülhetek a kispadra, mint pályaedző. Na, mit szól?– Nem nagyon lehet ehhez mit szólni, viszont gondolom, nem elégszik meg a B-licenccel.– Ha már elkezdtem pótolni a Magyarországon megállapított hiányosságaimat, akkor nem állok meg félúton. Márciusban Szlovákiában minden vizsgát leteszek, hogy elmondhassam magamról, nekem is olyan papírom van, amibe még Magyarországon sem lehet belekötni. Ez azt jelenti, hogy a tavaszi rajton már teljes jogú trénerként dolgozhatok Újpesten.– Szombaton viszont mindegy, hogy hol ült, a lelátón vagy a kispad közelében, alighanem idegroham kerülgette.– Az nem kifejezés! Egy ilyen szintű együttesnek, mint az Újpest, nem szabadna így elszórnia a pontokat, mint tette azt szombaton. A második félidőben alaposan feljavult a csapatom, jobbak voltunk a Győrnél, de egy buta hiba elrontotta az ünnepünket. Nem is tudom, mit csináltam volna, ha a kispadon vagyok…