Paolo Bettini a csúcsra ért

A várakozásnak megfelelően az olasz kerékpársport nagy ünnepévé vált az idényzáró Világkupa-futam, a 96. Giro di Lombardia. Még akkor is így alakult, ha a versenyen nem indult el Mario Cipollini, a taljánok friss világbajnoka, aki azért nem akarta megmutatni az új, szivárvány színű trikót a szurkolóinak, mert tudta, hogy a néhány jelentősebb emelkedőt is magában foglaló útvonalon túlságosan hamar leszakadt volna. (Az "Oroszlánkirály” civilben azért ott volt a viadalon, sőt, megkoszorúzta földijének, a szintén toszkán Gino Bartalinak a néhány hete a Lombard körverseny útvonalán elhelyezett mellszobrát.)
Mint ismeretes, a rajt előtt az öszszetett elsőségre már csak ketten voltak esélyesek: az első helyen álló olasz Paolo Bettini és a spanyol Igor Astarloa, aki csak akkor nyerhetett volna, ha a viadalon begyűjti az első helyet, miközben riválisa egyetlen pontot sem szerez. (Johan Museeuw ugyan a második helyen állt a Vk-ban, ám a belga klasszis már korábban közölte, hogy nem áll rajhoz a viadalon.)
A verseny elején a várakozásnak megfelelően Astarloa olasz csapata, a Saeco akciózott, ám a Mapei és a Fassa Bortolo "rajta tartotta az ujját a futam ütőerén”. Több szökési kísérlet után a mezőny gyakorlatilag együtt ért a cél közelébe, majd az utolsó emelkedő végén tizenhárman maradtak elöl, akik közül az idény végén is bombaformában lévő Michele Bartoli volt a leggyorsabb, így újabb egynapossal gyarapodott már eddig is értékes gyűjteménye. (Pedig neki ez a verseny eddig igazi elátkozott viadal volt, hiszen korábban ötször végzett már az első öt között, de nyernie sohasem sikerült.)
Az ő győzelme (a tíz Vk-futamból a hatodik olasz siker) automatikusan azt jelentette, hogy a Vk összetettjében honfitársa, Bettini lett az első, aki ezzel pályafutása legnagyobb sikerét érte el. A Mapei-Quick Step kiváló versenyzője (Bodrogi László csapattársa) karrierje során volt már vízhordó és volt kapitány is, egyszóval végigjárta a szamárlétrát, amelynek most az egyik (lehetséges) csúcsára ért fel.