Ronaldo: megvan az első!

Minthogy nem is olyan régen a kis brazil még futni sem tudott, az elismerés igazán méltó helyre került: az idei világbajnokságon zseniálisan futballozó, a döntőt két találatával eldöntő, összesen nyolc góllal záró brazil alighanem megérdemelte az Év játékosa címet. Ronaldo ezzel minitörténelmet írt, elvégre a WS-voksolás története során ő az első, aki harmadszor is az élre került: 1996 és 1997 után sikerült megint győznie az időközben kétszer is térdszalagszakadást szenvedő kopasz fenoménnek.
A tavaly a France Footballnál is befutott Michel Owen ezúttal a kilencedik helyen kötött ki, az élmezőnyben inkább a világbajnokságon és a Bajnokok Ligájában tündöklő labdarúgók végeztek. Michael Ballack gyaníthatóan nem csodálkozik azon, hogy a Bundesliga, a Német Kupa, a Bajnokok Ligája és a világbajnokság után ebben a versenyben is a második helyen végzett (kíváncsiak volnánk, találni-e még a közvetlen környezetében ezüstneműt…). Harmadikként az a Roberto Carlos zárt, aki 1974-et követően elsőként mondhatta el magáról, hogy volt tagja a legrangosabb európai trófeát elhódító klubnak, illetve az ugyanabban az évben vb-t nyerő nemzeti válogatottnak. Zinedine Zidane-nál inkább a BL-érdemek nyomhattak sokat a latban, legelébb is a Leverkusen elleni fináléban elért csodagól – a vb-n ugyanis csupán egy meccsre szállt be a csúnyán elszállt francia együttesbe.
A csapatkategóriában természetesen Brazília vitte el a pálmát a Real Madrid előtt, ám a harmadik műfajban kivételesen nem dél-amerikai siker született: Luiz Felipe Scolarit megelőzte Guus Hiddink. Nem véletlenül: a holland elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a megelőző öt világbajnokságon meccset sem nyerő dél-koreaiak ezúttal a legjobb négy közé jutottak. Ami még akkor is nagy edzői teljesítmény, ha az abszolút értékből levonjuk a bírói segédpontokat.