Csapatkapitányból bűnbak

A szombat éjszakai beszélgetésen az új vezetőedző több más mellett egy igen lényeges kérdésben is kiegyezett Maráczi Endre ügyvezetővel, mégpedig abban, hogy az első csapattól a juniorokhoz száműzött játékosok visszakerülnek a keretbe. Ez így is lesz, egy ember kivételével: Hamar István rehabilitálását ugyanis a korábbi szövetségi kapitány kifejezett kérésének ellenére is meghiúsították a vezetők.
– Akkor kezdjük azzal: meglepődött-e a klubvezetők elutasító válaszán?
– Székesfehérvárott én már semmin sem lepődöm meg, ezen pedig a legkevésbé – mondta Hamar István.
– Tehát számított arra, hogy Bicskei Bertalan színre lépése fikarcnyit sem javít a helyzetén?
– Azért ezt így nem mondanám. Amikor megtudtam, hogy Berci bá lesz a Videoton edzője, elismerem, morfondíroztam egy kicsit. A barátaimmal beszélgettünk arról, hogy vajon a vezető és a szakember között ki lesz az erősebb, de gyorsan kiderült, kár álmodoznom. Félreértés ne essék, egyáltalán nem tudok neheztelni egykori edzőmre, hiszen sajnos Fehérvárott már-már diktatórikus állapotok uralkodnak, a vezetők egyáltalán nem befolyásolhatók, és ez itt a hiba.
– Mikor tudta meg, hogy a "száműzöttek” közül egyedül ön nem térhet vissza a csapathoz?
– Na, ez a másik. Noha engem érintő kérdésről van szó, én is csupán a hétfői Nemzeti Sportból értesültem a döntésről.
– Miért ez a makacs ellenállás a vezetők részéről? Csak azt ne mondja, hogy az ominózus házirend az oka mindennek…
– Pedig nem mondhatok mást. Amikor annak idején a vezetők előálltak azzal a képtelen szabályzattal, és a csapat – hangsúlyozom, a csapat – ezt nem fogadta el, akkor nekem jutott az a feladat, hogy ezt közöljem Szigli István sportigazgatóval. Mint csapatkapitány én lettem a szóvivő, és mivel a klub irányítói a történteket nem akarták úgymond megtorlás nélkül hagyni, kerestek egy bűnbakot, és engem találtak meg. Azt, aki eléjük állt, és azt mondta: a csapat nem írja alá a házirendet. Ha úgy tetszik, áldozat vagyok. Ez volt a bűnöm. Azt azért hozzáteszem: a száműzetésem és a sérülések miatt mindössze hat meccsen játszottam az ősszel, és három találattal még így is én vagyok a Videoton házi gólkirálya.
– Ami nyilvánvaló: távoznia kell Fehérvárról.
– Ezek után már nem tudnának itt tartani. Nyárig szól ugyan a szerződésem, de ezt most bizonyára felmondják. Szerencsére azonban már vannak érdeklődők, talán ismét külföldre igazolok, talán itthon maradok. Meglátom. A hazai viszonyokat nézve legszívesebb már holnap indulnék egy másik országba futballozni, viszont a családomra is tekintettel kell lennem. Három gyermekem van, velük már nem lenne szerencsés újra elkezdeni a légióséletet.