Tovább fényesítené az ezüstöt

– Hogy van? Most nem betegeskedik? – kérdeztük Hormay Adrient, aki tavaly egyedüli magyarként került a Martini-kupáért kiírt női párbajtőr Világkupa döntőjébe.
– Arra gondol, hogy ez előtt a verseny előtt mindig beteg vagyok, vagy valami más zavarja meg a felkészülésemet? – neveti el magát az MTK csapatvilágbajnoka. – Nem, most nem történt semmi különös, meg sem fáztam, csak kisebb sérülésekkel kellett megbirkóznom, de hát ez már a korral jár… Úgy érzem, jó formában vagyok, legalábbis az egy hete rendezett hazai válogatóversenyt megnyertem. Pedig nem volt könnyű. Két forduló után vigaszágas harminckettes táblát rendeztek, én a döntő előtt vigaszágra kerültem, mert kikaptam Fodor Renátától, de sikerült visszaküzdenem magam. Aztán a nyolc között megint összekerültünk Renivel, visszavágtam neki, majd az első helyért a hosszabbításban egy tussal nyertem Tóth Hajnalka ellen. Az edzőtáboroknak is köszönhető, hogy jól bírtam a hosszú csatározást.
– A kondíciójára a hét végén is szükség lesz.
– Szerencsére pénteken még nem kell vívnom, mert a világranglista tizenegyedik helyezettjeként kiemelt leszek. Ez a pihenés azért is jön jól, mert az egyéni verseny után következik a csapat Világkupa. Utóbbin nekünk most is kötelező a győzelem. Legalábbis a közönség az első helyet várja tőlünk.

– És meglesz?
– Nem lesz könnyű… Nagyon sok csapat indul, nem lesz sétagalopp a döntőig vezető út. Ráadásul Nagy Tímeára sérülés miatt még nem számíthatunk.
– Beszélgettek már a versenyről, felosztották egymás között a szerepeket? Tudják már, hogy ki lesz az első és a befejező ember?
– Még nem, nem beszélgettünk semmiről. De bízom benne, meg tudjuk ismételni a tavalyi produkciót.
– Térjünk vissza az egyéni versenyre! Tavaly Laura Flessel mögött ezüstérmes lett.
– A Martini-kupákon én vagy ezüstérmet nyerek vagy nagyon hamar, már a hatvannégy vagy a harminckettő között kiesek. Úgy látszik, számomra nincs középút. Szeretnék megint érmet nyerni, és ha lehet, nem ezüstöt. Annál fényesebbet.