Közelebb kerültek Athénhoz

A ferencvárosi Gál Róbert Párizsban egy második (ugrás), Cottbusban egy első (talaj) hellyel keltett nagy feltűnést, a legutóbbi görögországi versenyen a BHSE-s Fekete Levente lólengésben lett harmadik, míg a roppant fiatal Berki Krisztiánnak Cottbusban sikerült döntős szereplést kiharcolnia ugyanezen a szeren. Azt is kijelenthetjük: a magyar férfiválogatott nem érezte meg az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Csollány Szilveszter hiányát, míg a gyűrűk ura téli-tavaszi álmát alussza (az év első felében nem versenyez a debreceni világbajnokság hőse), a fiatalok sorra szállítják a dobogós eredményeket.
És ez rendkívül fontos abban az esztendőben, amikor az olimpiai kvalifikációt tűzték ki célul versenyzőink (1992-ben szerepelt legutóbb magyar férficsapat az ötkarikás játékokon), az augusztusi anaheimi világbajnokságon dől el ugyanis, mely csapatok utazhatnak majd 2004-ben Athénba.
– Igazán érdekes esztendőt kezdtek. Az elmúlt évtized meghatározó alakja, Csollány Szilveszter kifelé halad a sportágból, ugyanakkor roppant fontos feladat előtt áll a csapata, augusztusban ugyanis az olimpia lesz a tét. A kvalifikáció kiharcolása megoldható az olimpiai bajnok nélkül?
– Ha az elmúlt három hetet veszem alapul, azt mondom, megoldható – mondta Vereckei István szövetségi kapitány. – Két héttel ezelőtt Cottbusban, ahol világbajnoki szintű mezőny gyűlt össze, három szeren négy döntősünk volt, ami hatalmas bravúrt jelentett. Ezt abból is le tudtuk szűrni, hogy az elitnemzetek edzői, versenyzői jöttek gratulálni nekünk. De ez nem jelenti azt, hogy nem számolunk Csollánnyal. Igenis szükségünk van az olyan szintű és tudású tornászra, mint Szilas, még akkor is, ha nem tud minden szeren a csapat segítségére lenni. Emlékszem arra az időszakra, amikor Supola Zoltán befejezte a pályafutását, sokan temették a magyar tornát, hiszen úgy tűnt, rajta és Csollány Szilveszteren kívül nincs élet ebben a sportágban.
– Erre most rácáfoltak.
– Azóta eltelt két és fél év, és beérett egy tehetséges korosztály. Csupán egy "aprócska” gondunk akad: nem vagyunk elegendően. Három versenyzőnk, Gál Róbert, Lőrik Attila és Takács Árpád úgy végzi a napi edzéseket, hogy nincsenek százszázalékos állapotban. Ha bármelyikük kidől a sorból, máris retteghetünk, mi lesz velünk Anaheimben. Kevés tornászból kicsi az esély arra, hogy jó csapatot hozzon össze az ember, éppen ezért tartom hatalmas teljesítménynek a tavaszi szereplésünket.
– Mivel kevesen vannak, az ember azt hinné, hogy nincs konkurenciaharc, nincs motiváció a csapaton belül, és ez gátat szabhat a fejlődésnek. Önök mégis elérték, hogy beérjen és előrelépjen ez a tehetséges korosztály.
– Ezt elsősorban a központosításnak köszönhetjük. A sydneyi olimpia után ugyanis sikerült összefogni a válogatott keretet, és megteremtettük a feltételeket ahhoz, hogy az év nagy részében együtt tudjon készülni a csapat. Persze ez még mindig nem egyenértékű az Európa-bajnok román válogatott felkészülésével. A jelenleg Tatán edzőtáborozó vendégek például január elsejétől december végéig együtt vannak, és ez az eredményeiken is meglátszik. Most nálunk is érződik a központosítás pozitív hatása, de hangsúlyozom, ezek az eredmények csak akkor jelentenek valamit, ha a világbajnokságon ki tudjuk harcolni az olimpiai részvétel jogát.