Lőrik Attila ismét edzésbe állt

– Hogy mikor kezdődött a kálváriám? – gondolkozik el a 29 esztendős versenyző. – Decemberben az egyik edzésen történt a baj, a talajon egy ugrásból rosszul érkeztem, és összeütődtek a csigolyáim. – Az orvos nem sok biztatót mondott…– Igen, a röntgenvizsgálat után kijelentette, jobb, ha elfelejtem a tornát, hiszen katasztrofális állapotban van a derekam. Ráadásul tíz évvel ezelőtt hasonló probléma miatt már megműtöttek, így valóban kockázatosnak tűnt a folytatás. Mégsem adtam fel. Januárban edzésbe álltam, és amit tudtam, igyekeztem együtt csinálni a csapattal. – Milyen edzésmunkát tudott végezni?– Hát ez a fő gondom… Ha két napot edzettem, akkor biztos, hogy egy hetet pihennem kellett. Ha egy hetet sikerült panaszmentesen végigdolgoznom, két hétig nyögtem a következményeit, vagyis nem volt rendszer a felkészülésemben.Lassan harmincéves leszek, és be kell látnom, hogy a regenerálódás sokkal hosszabb időt vesz igénybe, mint régen. Amikor fiatalabb voltam, nem értettem az idősebb versenyzőket, hogy miért nyavalyognak annyit a sérüléseik miatt, de most már belátom, hogy az idő ellen nem lehet tenni.– Ön mégis úgy döntött: nem adja fel.– Nem, mert még vannak céljaim ebben a sportágban. Szeretnék kijutni az olimpiai kvalifikációs világbajnokságra, és ha minden jól sikerül, az athéni olimpiára is. Egyelőre nem tudom, hogy képes leszek-e felkészülni az augusztusi versenyre, de megadom az esélyt magamnak arra, hogy sikerüljön.– Mely szereken számítanak önre?– Vereckei István szövetségi kapitánynyal azt beszéltük meg, hogy öt szeren készülök, de a kimaradó talajon is elkészítek egy alapgyakorlatot, hiszen ha indulunk nemzetközi versenyeken, szeretnék hat szeren szerepelni. Hogy összejön-e? Meglátjuk. Mindenesetre az első célállomásom a május tizenhetedikei tatai válogatott találkozó lesz, a szlovákok ellen fogok először versenyezni.– Nem korai még?– Ha valamit el akarok érni, keménynek kell lennem magammal szemben. Iszonyatosan nehéz a visszatérés, de én hiszem, hogy megéri.