A kvalifikáció a fontos

Barcelonában is elfogadnánk valami hasonlót, ám ez inkább az álom kategóriája, hiszen elég, ha csak azt vesszük, a világbajnokságon a legjobb európaiak mellett ott lesznek a kínaiak, amerikaiak, ausztrálok. Nem kevés. Benyák András, a magyar műugró-válogatott szövetségi kapitánya nem is érmekben számol. Szerinte az a legfontosabb, hogy mindhárom versenyző kvalifikálja magát a jövő évi, athéni olimpiára. Ehhez nem kell más, mint bekerülni a 12-es döntőbe. Ez pedig mindhármuk esetében elképzelhető, sőt, már-már kötelező.
A csapat legrutinosabb tagja Lengyel Imre. Világbajnokságon volt már negyedik (Perth, 1998), Európa-bajnokságon pedig három érmet is nyert, hiszen Berlin előtt még 1999-ben, Isztambulban lett második 3 méterről. Az Amerikában tanuló és tréningező versenyző 1 méterről, 3 méterről, toronyból és Hajnal társaként páros toronyból indul. Mivel az 1 méter nem olimpiai szám, a párosoknál pedig csak a dobogósok nyernek jogot Athénra, 3 méteren vagy toronyból kell bekerülnie a fináléba. Számára nem jelenthet gondot.
Hajnal András is toronyból érdekelt, Berlinben az utolsó ugrás előtt még az éremre is esélye volt. A legjobb 12 között neki is ott a helye. Ugyanez igaz Barta Nórára is. Az ifjúsági világbajnok ebben az évben már a felnőttek között is letette névjegyét, elég ha csak azt veszszük, Stockholmban megnyerte 3 méteren az Európai Bajnokok-kupáját. Neki a 3 méter a fő száma, itt szeretne a legjobb 12 között végezni. Benyák szerint tehát lényeg a kvalifikáció, ám természetesen ő is örömmel venne egy érmet. Hogy hol, és kitől remélheti? Ahogy mondani szokták, mindhárom ugróban "benne” lehet…