Próbálj meg lazítani!

– Ez önnél hogyan jelentkezik?
– Ha nem megy valami, hajlamos vagyok pánikba esni, és akkor olyan elemeket rontok el, amelyeket amúgy könnyedén meg tudok csinálni.
– De azért hamar túlteszi magát ezen.
– Igyekszem. Esténként mindig átgondolom a napi munkát, az előttünk álló feladatot és a hibáimat, amelyek javításra várnak.
– Mi a legalapvetőbb hibája?
– Nem vagyok elég laza. A spárgáknál például száznyolcvan fokban kell állnia a lábaknak, előfordul, hogy én csak százhetvenig jutok.
– Ilyenkor extrán lazít?
– Alaposabb bemelegítést végzek. Most az edzéseken például hét gyakorlatot csinálunk meg bemelegítésként, a nyolcadik pedig, mintha pontoznák, már élesben megy. Ez általában beválik, a deventeri Grand Prix döntője is ezt mutatta.

– Ha a világbajnokságra gondol, mi jut elsőként az eszébe?
– Hangulatok. Látom magunkat, ahogy a Budapest Sportarénában állunk, hallom a közönség hangját, izgulok és egyben élvezem is a versenyt. Szerencsére juniorként már volt szerencsém átélni, milyen hazai világversenyen szerepelni, valóban fantasztikus érzés.
– A gondolatai közé nem férkőzik be Athén? Az olimpia?
– Természetesen nagyon szeretnénk kivívni az indulási jogot, de ez nem csak rajtunk múlik. A lényeg az, hogy tökéletesen megcsináljuk a gyakorlatainkat, és akkor elhihetjük, hogy volt értelme ennek a kemény munkának.