Nő a volánnál – és gyors!

– Miért pont a gokart?
– Miért ne? Tudom, sokan mondják, hogy nem lányoknak való sport, de számomra most ez a nagy szerelem. A pályán mindig hatalmas küzdelem zajlik, a fiúk egyáltalán nincsenek tekintettel arra, hogy lány vagyok – egyébként egyedül az egész mezőnyben –, cserébe viszont nekem sem fontos, hogy ki megy előttem. Csak az, hogy megelőzzem.
– Hogy kötött ki a kecskeméti gokartpályán?
– Az édesapám ügyfeleivel hobbigokartoztunk, és nagyon megtetszett. Két évvel ezelőtt, tizennégy évesen elindultam két kisebb versenyen, és a másodikon már én nyertem. Természetes volt, hogy maradok. A pályán remek volt a hangulat, és én szeretek új dolgokat kipróbálni.
– Ezért indult az Astra-kupában és a formulaautós bajnokság futamain is?
– Nem. Én a Clióban szerettem volna, de azt mondták, nem lehet, mert még nincs jogosítványom. Pedig szerintem nem ezen múlik, hogy valaki tud-e vezetni, vagy sem. Megmondom őszintén, az Astra nem nagyon tetszett – nagyon lassúnak tűnt a gokart után. Mert bár sokan azt hiszik, hogy a gokart csak afféle játékszer, ez koránt sincs így. A motorja nagyon erős, és az állításoknál minden milliméter számít. Sokat elárul, hogy ezek a gépek 150 kilósak és 30 lóerősek, és a föld fölött néhány centivel a 120-130 kilométer per órás sebesség is sokkal nagyobbnak tűnik.
– Fontos, hogy ön is tisztában legyen a technikai részletekkel?
– Igen, mert csak akkor tudjuk jól beállítani a gokartot, ha én el tudom mondani, hogy mi a problémám vele.
– Ön szerint a nők egyenlő esélyekkel indulnak ebben a sportágban?
– Abszolút. A gyorsaság nem azon múlik, hogy fiú vagy lány a sofőr, hanem azon, hogy van-e érzéke a vezetéshez a volán mögött ülőnek. Szerintem amúgy a versenyzésre születni kell, tanulni nem lehet. Kell egy kis agresszivitás, de csak egy bizonyos határon belül, kell, hogy ez benne legyen az ember génjeiben.
– Esett már nagyot?
– Nem, de a gokarttal nem is nagyon lehet esni, annyira stabil. Várjon csak, mégis volt egy meglepő eset: tavaly az Európa-bajnokságon a mögöttem jövő fiú nem vette észre, hogy nem engedték el a rajtot – nem égett a zöld lámpa –, és miközben én fékeztem, ő padlógázzal belém jött. Átrepült fölöttem, és a gokartja is felborult. De nekem nem lett bajom.
– Idegesíti a fiúkat, ha legyőzi őket?
– Nem ismerem a férfibüszkeséget, de szerintem a jó versenyzők akkor is idegesek, ha egy fiú győzi le őket, nem csak akkor, ha egy lány. Úgy érzem, a fiúk engem befogadtak ebbe a mezőnybe, már nem lepődnek meg rajtam.
– Jövőbeni tervek?
– Pontos tervem még nincs, de mindenképp szeretnék még maradni a gokartmezőnyben, legalább addig, amíg egy rangos nemzetközi versenyen a dobogóra nem állok. Azután jöhetnek az autók! Mert nem maradhatok örökké gokartos. Persze, vannak, akik nem lépnek tovább, de engem vonzanak az új kihívások.