Ostrava megbolondult

– Milyen emlékekkel távozott Újpestről?– Leszámítva, hogy hosszú ideig sérült voltam, egyetlen rossz szavam sem lehet a lilák vezetőire, a csapattársaimra és a szurkolókra – válaszolta érdeklődésünkre Sloncík. – Gyönyörű városban és legalább olyan szép stadionban játszhattam, s ha nálunk, Csehországban jóval profibbak is a körülmények, korántsem olyan rossz a magyar futball helyzete, ahogyan önöknél megítélik.– Van benne valami, ha csak azt veszszük, hogy önért nem keveset fizetett az Újpest, még azt hihetnénk, pénz van, vagy inkább volt bőségesen. De inkább arról beszéljen, hogyan került Ostravába!– Kérőkben nem volt hiány, a Baník mellett a Zizkov és a Drnovice is érdeklődött. Úgy láttam, Ostravában ütőképes csapat formálódik, ezért a Baníkot választottam, úgy tűnik, helyesen döntöttem. Vezetünk a bajnokságban, a tizenhatból tizennégy mérkőzésen játszottam, rúgtam két gólt, adtam négy gólpassszt, a sérülések pedig elkerültek, bár nekem illik óvatosan bánni az ilyen kijelentésekkel. Harmincegy évesen egy futballistának vigyáznia kell, főleg ha olyan a térde, amilyen az enyém is.– Úgy tudom, valóságos futballhisztéria dúl a városban.– Ha látná! Az emberek özönlenek a mérkőzéseinkre, s mivel ez a vidék a bányászatról híres, itt egy-egy meccs jelenti a kikapcsolódást. A tizenkilencezer férőhelyes stadionunkban rendre háromnegyed ház előtt lépünk pályára, s parádés a hangulat. Szurkolótáborunk legalább olyan fanatikus, mint az Újpesté vagy a Ferencvárosé. Ha tartani tudjuk a formánkat, nem is merem elképzelni, mi lesz itt tavasszal.