Április első hétvégéjén Bahrein látja vendégül a száguldó cirkuszt. A világbajnoki versenynaptárban idén bemutatkozó bahreini pálya még a Formula1-beli fényűzéshez szokott szemet is elkápráztatja.
A pálya madártávlatból
A pálya madártávlatból
A pálya madártávlatból
A pálya madártávlatból
A pálya építésére 150 millió dollárt költöttek, és a tervek 3000 munkás segítségével valósultak meg. A számos luxustartozék közül talán legszembeötlőbb, hogy a hatalmas boxutca és az ún. paddock (a versenyzők és a csapatok lakóhelye a boxok mögött) területet pálmafák szegélyezik. A szerelőcsarnokokkal szemben magasodó asztalokkal teli teraszok pedig inkább emlékeztetnek egy elegáns arab bevásárlóutcára, mint egy drámai autóverseny helyszínére.
Mesélik, amikor valaki megemlítette, hogy a komplexumból már csak egy úszómedence hiányzik, mindenki hallani vélte, ahogy a pálya igazgatója, Favaz bin Mohamed el-Kalifa sejk kiadja az utasítást a megépítésére...
A Szahír-torony
A Szahír-torony
A paddock drágaköveként kiemelkedik az impozáns kilenc emeletes Szahír-torony, amelynek legfelső szintjét a versenyen Bahrein királya, Hamad bin Isza El-Kalifa sejk és kísérete foglalja el. Az irányítóközpont, amely igazából az ultramodern technológia labirintusa, külsőre egy arab erődöt formáz, míg a lelátó tetejéről a légkondicionálás talán ősi formája, egy óriás széltorony dolgozik.
Képeslap Bahreinből
Képeslap Bahreinből
A főépítész Hermann Tilke, napjaink "sztártervezője", akinek nevéhez az osztrák A1-Ring és a malajziai pálya megálmodása is fűződik, szándékosan ötvözte az arab hagyományt a Formula–1 világához tartozó modern technológiával. Az eredmény egy 70 ezer férőhelyes komplexum, az autósportban korábban soha nem tapasztalt megoldásokkal, és technikai színvonallal.
A pálya látképe, ahonnan a király látja
A pálya látképe, ahonnan a király látja
A pályarajz alapján viszont talán éppen maga a pálya az, amely egy kis csalódást okoz. A 16 kanyart tartalmazó aszfaltcsík ívei közül ugyan sok televízióbarát, de szinte kellemetlenül szűk. A pálya a modern követelményekhez képest talán kicsit túl hosszú, 5400 méter, és gyorsabb, mint amilyennek elsőre tűnik: várhatóan 210 km/órás átlagsebességgel száguldanak majd körbe a pilóták. A két szembeötlő hajtűkanyaron kívül az ívek a versenyzők kénye-kedve szerint kígyóznak, sőt, a 20 méteres szintkülönbség a legmagasabb és a legalacsonyabb rész között egy újabb dimenzióval gazdagítja a vezetés élményét.
Alesi a pályaavatón
Alesi a pályaavatón
A pálya hivatalos megnyitóján, március 17-én a korábbi Formula-1-es pilóta, Jean Alesi avatta fel az aszfaltcsíkot Juan Manuel Fangio 1954-es Mercedesével, első Formula-1-es autóként pedig a Williams FW25-öse képviselte a legmodernebb technikát Marc Genével a volánnál. A hétvégi nagydíj koreográfiájához tartozik, hogy a muzulmán ország vallási előírásaira való tekintettel elmarad a verseny utáni pezsgőzés és ezúttal a boxokban sem vonják magukra a figyelmet a hiányos öltözékben pózoló hölgyek.
