Szeretnének térképre kerülni

"Álltunk már közel a vébérészvételhez, de kijutni még egyszer sem sikerült. Ha összejön, az nemcsak a mi nemzetünknek, hanem az egész karibi térségnek hatalmas lendületet adna a fejlődésben – mondta a Soca Warriors (Fociharcosok) becenéven illetett válogatott egyik legismertebb tagja, Shaka Hislop kapus. – Úgy érezzük, megvan a játékosállományunk és a képességünk, hogy országunkat felrajzoljuk a világ futballtérképére. Biztos vagyok benne, hogy hatalmas népünnepély kezdődne, ha kijutnánk, az emberek történelmi tettként értékelnék a válogatott sikerét."

Az angol West Ham United hálóőre most már könnyen ábrándozhat, ám a selejtezők elején korántsem volt ilyen rózsás a trinidadiak helyzete. Bertille St. Clair kapitánykodása alatt a válogatott mindössze egyet nyert meg az első hat tétmérkőzéséből, és csak a Guatemalától elszenvedett megalázó, 5–1-es vereséget követően érkezett a megmentő, a már említett holland Beenhakker személyében. Az Ajax, a Real Madrid és a holland válogatott egykori vezetőjének sikerült egységes csapattá formálni a széthulló társulatot, amely az utolsó négy selejtezőjéből hármat megnyert, és pont a guatemalaiak előtt csípte el a pótselejtezős negyedik helyet a csoportban.

Hislop mellett egyébként nem hemzsegnek az ismert játékosok az öltözőben: a legnagyobb egyéniség kétségtelen Dwight Yorke, aki a Manchester Unitednél élte fénykorát, mára azonban csak egy "kisebb" Unitedben, a Sydneyben kergeti a labdát. Russell Latapy a kilencvenes években megfordult a Portóban, Stern John pedig jelenleg az angol másodosztályú Derby Countyt erősíti.
Nem csoda, hogy nincs több nagy név a keretben, hiszen Trinidad és Tobago lélekszáma alig éri el az egymilliót. Ha a csapat kijut a vb-re, a legkisebb ország lesz a harminckettes döntőben.

Tizenhat évente a küszöbön

Meglepő, hogy a kis karibi ország (amelyet földrajzi fekvése alapján inkább Dél-Amerikához kellene sorolnunk) immár 11. alkalommal vágott neki a vb-selejtezőknek, de a földkerekség legnagyobb tornájára egyszer sem jutott ki – két alkalommal viszont igen közel került hozzá.

Az 1974-es, szintén német szervezésű seregszemle selejtezőit a második helyen fejezte be a CONCACAF-zónában, két ponttal lemaradva a kijutó Haiti mögött. A helyiek azóta is úgy tartják, hogy Haitin a megvesztegetett játékvezető okozta a válogatott vereségét (1–2). Tizenhat esztendővel később már csak egy pont kellett az üdvösséghez, ám az Egyesült Államok a mindent eldöntő mérkőzésen – bírói segédlet nélkül – nyerni tudott Port of Spainben (0–1).
Sorsszerű, hogy azóta ismét tizenhat esztendő telt el?