A nagy durranás odébb van

Ha hiszünk Nyilasi Tibor értékelésének (és miért ne hinnénk, hiszen 70-szeres válogatott, ezüstcipős korábbi kiválóságról van szó), akkor "…Juhász Roland világklasszis produkciót nyújtott Olaszország ellen". A magunk részéről nem is fűznénk ehhez bővebb kommentárt, megteszi ezt helyettünk a bók címzettje:

"Nagyon örülök, hogy Nyilasi Tibor ilyen jónak ítélte a teljesítményemet, számomra nagyon sokat jelentenek ezek a szavak – reagált a kétségkívül nem mindennapi dicséretre a pályán csak a meccs végére leereszkedő hatalmas ködben el-eltűnő középső védő. – Ám engedtessék meg, hogy azt mondjam: kicsit túlzás ez a kedvező kritika, mert én úgy éreztem, hogy a találkozó elején kapkodó volt a játékom. A lefújást követően viszont hiányérzetem volt – és ahogy elnéztem, a többieknek is –, mert bár a kontinens legjobbja állt velünk szemben, megnyerhettük volna a mérkőzést."

Az Európa-bajnok elleni tisztes helytállás elégedettséget váltott ki Juhász Rolandból, amit némileg tompított az elmaradt győzelem miattii keserűség. Utóbb aztán előbújt belőle az optimizmus, és közölte, még így is nagy esély van a továbbjutásra. Ha nem a válogatottat, akkor az Anderlechtet erősítő hátvéd abból indul ki, hogy "…az olaszok bizonyára sokat támadnak majd hazai pályán, de ha egy kontra végén eredményesek leszünk, az elég is lehet a sikerhez."

Hogy Juhász Roland valóban bizakodó, azt jelzi: az Üllői úti összecsapást sugárzó sporttelevízió munkatársai egy üveg pezsgővel jutalmazták mint a mezőny legjobbját, azonban a koccintásra még várni kell, mert "…a finom ital egyelőre a hűtőben pihen". Remélhetőleg nem sokáig, hiszen "…szeretném, ha mihamarabb felbonthatnánk. Szívem szerint én kedd este kerítenék sort erre".