"Minden rajtam múlik"

– Bulizott?
– Dehogy! Szigorú edzőink vannak, rögvest észrevennék, ha teszem azt másnaposan, holtfáradtan mennék edzésre – mondta Vas János, az Iowa Stars magyar légiósa.

– Kis ünnepséget sem csapott?
– Magamban ünnepeltem. Mielőtt megkérdezné: jó buli volt.

– Táncolt az asztalon?
– Még csak az kellene…! Leültem, gondolkoztam, mosolyogtam.

– Micsodán?
– A helyzeten. Átfutott az agyamon a történetem, fiatal magyar srácként külfödre kerültem, és hova jutottam.

– És hova juthat még!
– No igen. Keményen készülök, tudom, minden csak rajtam múlik.

– Immár három hónapja van kint. Megszokta, felvette már a ritmust?
– Azt hiszem, igen. Nem mondom, hogy könnyű volt. Gyorsabb és főleg keményebb itt a játék, ezt nem lehet egyik napról a másikra megszokni. De úgy érzem, jó úton járok, azt hiszem, fejlődtem is.

– Aki győztes gólt üt…
– Ideje volt már, hogy megtörjön a jég!

– Ideges volt, hogy eddig nem jött össze a gól?
– Csatár vagyok, természetesen bosszantott, hogy nem tudok a kapuba találni. Két gólpasszom volt, de gólt csak nem sikerült ütnöm.

– Egészen a Rapids Griffins elleni meccsig. Hogy történt pontosan?
– Ott kezdeném, hogy ellenfelünk a liga egyik legjobb csapata, így nagyon fel kellett kötnünk a gatyánkat. Nagyszerű meccs volt, körülbelül ötezren ültek a lelátón, képzelheti, milyen hangulat uralkodott a csarnokban.

– Különösen a negyvenharmadik percben…
– Kettő kettő volt az állás, amikor a támadóharmadba lépve korongot kaptam társamtól, a norvég Marius Holtettől. A védők lemaradtak, így voltaképpen magányosan korcsolyázhattam a kapu felé. Oldalról érkezett az ellenfél egyik játékosa, ezért gyorsan lőttem.

– A jelentések bombagólról írnak.
– A bal felsőbe helyeztem. Nem nevezném bombagólnak, noha az egyik legfontosabb találatom. Nagyon remélem, hogy a következőre nem kell ennyit várnom.

– Vas-mez már van a boltban?
– Ezt nem néztem. A legfontosabb, hogy nekem van mezem! Elmondhatatlanul jó érzés.

– A hangján is érezni.
– Csodálkozik? Remekül érzem magam a kedvesemmel, Iowa állam barátságos, remek hely, egy rossz szavam sem lehet. Még akkor sem, ha hiányoznak az otthoniak.

– Ön is hiányzott a válogatottból.
– Sajnáltam, hogy nem lehettem a Megyeri úti tornán, sőt sajnálni fogom, ha netán a világbajnokságon sem tudok részt venni, de aki itt játszik, meg kell barátkoznia ezzel. Valamit valamiért, ugye. Márpedig nekem itt nagy céljaim vannak!