"Egyedül nem ment volna"

A 213 centis, 115 kilós óriás, Miroslaw Lopatka szerződtetése kétségkívül remek húzás volt a körmendi vezetőség részéről. Bizonyságul álljon itt néhány statisztikai adat, amely szemlélteti a lengyel kosárlabdázó szombat esti teljesítményét: 43 perc alatt szerzett 37 pontot, leszedett 19 lepattanót, 16 szabálytalanságot követtek el vele szemben, és kiemelkedő, 60-as IBM-pontszámot ért el. Nem véletlen, hogy a körmendi publikum már a meccsen is éltette, a lefújás után pedig hosszú percekig kórusban zengte a nevét.

– Megható, hogy a szurkolók errefelé mennyire szeretik a kosárlabdát, és persze az is jólesett, amikor engem éltettek – mondta a körmendi VIP-teremben a találkozót követően Miroslaw Lopatka.

– Mielőtt Magyarországra érkezett, hallott már Körmendről?
– Lengyelországban a Turówban játszottam, mielőtt légiós lettem. Amikor egymás ellen játszottunk, többször beszélgettem a Sopotban kosarazó Németh Istvánnal, aki említette, hogy a szó jó értelmében vett kosárőrület jellemzi ezt a kedves kisvárost.

– Igaza volt?
– Persze. Nagyon jó itt kosárlabdázni. Körmenden mindenkit érdekel a sportág, a csapat.

– Kivel jött Magyarországra?
– A barátnőmmel, és ő is nagyon jól érzi magát.

– Volt kitől örökölnie az adottságait, hiszen édesapját annak idején Lengyelország egyik legkiválóbb kosárlabdázójaként tartották számon.
– Ha a kommunista rendszer lehetővé teszi, egészen biztosan az NBA-ben játszott volna.

– Ön nem kacérkodik ezzel a gondolattal?
– Nem vagyok én olyan kaliberű játékos…

– Pedig egészen könnyedén bánik a labdával. Honnan ez a szinte meghitt líraiság?
– A termetem ellenére otthon sokáig a hármas poszton szerepeltem, úgyhogy meg kellett tanulnom jól dobni.

– Melyik feladatot szereti jobban: a bedobóét vagy a centerét?
– Centerként sokkal jobb, a mezőnyben sokkal többet kell futni, s az nem nekem való.

– A Falco elleni meccs negyedik negyedében le kellett cserélni, mert húzta a lábát, de aztán visszajött, és mintha mi sem lenne természetesebb, szinte egyedül megnyerte a hosszabbítást.
– Egyedül nem ment volna. Nagyon jók a társaim, öröm együtt játszani a sok fiatallal, ráadásul sokat segített a beilleszkedésnél, hogy Tezale Archie-val már játszottam együtt Belgiumban, Antwerpenben.

– Tudta, hogy errefelé mekkora a presztízse a Körmend–Falco párharcnak?
– Ha akartam volna, akkor sem tudom kivonni magam annak hatása alól, hogy egy hete mindenki csak erről beszélt a városban.

– Játszott Lengyelországban és Belgiumban is, nálunk a Körmend az első csapata, de magyar játszótársa már volt.
– Igen, Strasbourgban együtt kosaraztam Dávid Kornéllal. Kiváló játékost, nagyszerű embert ismertem meg benne.

---- K ---- A