Elszálltak a Vadkakasok

Rajko Toroman, a debreceniek edzője azon kesergett az első találkozó után, hogy csapata ugyan tízpontos hátrányból állt fel, a végén figyelmetlenségek miatt nem szerzett nagy előnyt, életben tartva ezzel az ellenfél reményeit.
A finnországi visszavágó elején kiderült, a hazaiak komolyan gondolják, hogy csakis ők kerülhetnek a legjobb négy közé. A parketten ezt az akaratot 7–0-s nyitánnyal nyomatékosították. Aztán úgy látszott, a debreceniek rendezik soraikat, hiszen a 6. percben amerikai centerük, Wayne Powell büntetőivel 12-nél utolérték ellenfelüket.

Semmi sem utalt ekkor arra, hogy ez az utolsó alkalom, amikor a hajdúságiak nem vetélytársuk után kullognak. Ekkor azonban beállt egy Williams nevű kosárlabdázó.
Ha ilyen névvel valaki jól játszik, annak általában örülni szoktak mostanság az alföldi együttes szurkolói, ám ezúttal a finnek mosolyoghattak, mert a cserepadról nem Terry, a Vadakakasok légiósa érkezett, hanem Matthew, a finneké. És ha már jött, még az első negyed zárásáig bedobott két triplát és három büntetőt, jórészt neki köszönhetően vezettek Mika Turunen tanítványai számukra reményt jelentő 11 ponttal.

Figyelmeztetőnek kellett volna lennie: csakúgy, mint az első találkozó kezdő félidejében, most is egyre-másra hullottak be a finn triplák.
Elképesztő százalékkal teljesített az ellenfél ebben a műfajban, a félidőig 14-ből 9 hazai hármas hullott be a kosárba. Különösen Pasi Olavi Riihela járt elöl jó példával, az ő negyedik triplájával a 13. percben 36–19-re vezetett az NMKY, tehát összesítésben már a finneknél volt az előny!

Tetézte a bajt, hogy a „magyar” Williams és az első összecsapás legjobbja, Fodor Márton már a harmadik személyi hibájánál járt. Tóth Gábor két triplájával 11 pontra zárkózott föl a Toroman-legénység, de a hazaiak 10–0-val vágtak vissza, így a félidőben a katasztrofális vereség lehetősége is felsejlett a magyarok előtt.
Triplában a finnek mutatója mellett szembetűnő volt a mieink 17/4-es adata, valamint a 12 eladott labda az ellenfél ötjével szemben.
A harmadik negyedben semmi nem változott, illetve ami igen, az a félidei félelmeket látszott igazolni – 28 pontosra hízott a Lappeenranta előnye. Hogy a magyarok mégsem adták fel, annak bizonyítéka, hogy a fáradó finnekkel szemben az utolsó percig fogcsikorgatva küzdöttek, sőt, Sejo Bukva egy perc 48 másodperccel a vége előtt a továbbjutási közelségébe dobta csapatát: 84–70!

Ezzel egy ponttal a debreceniek voltak előrébb az összesítésben.
Igen ám, de a végjátékban, sorsdöntő szituációban Bukva kihagyott egy büntetőt, a másik olddalon viszont Matthew Williams hármast dobott.
A végén maradtak az ilyenkor kötelező szabálytalanságok, Powell ellen sportszerűtlen hibát ítéltek, a finnek pedig addigra már a büntetővonalról is belőtték magukat.
Egyben a Páneurópai Kupa elődöntőjébe is, ahol ukrán ellenfél vár rájuk, a Himik Juzsnij. A Debreceni Vadkakasok nagy lehetőséget szalasztott el, hiszen ha továbbjut, a következő évadban rangosabb kontinentális sorozatban, az Európa-kupában indulhatott volna…

Mestermérleg
Rajko Toroman: – Nem érdemeltünk továbbjutást, mert az első félidőben katasztrofálisan játszottunk.