Háromszor is munka

Az athéni doppingügyek következtében egyéves nemzetközi eltiltással sújtották a magyar súlyemelést, amely tavaly augusztus végén térhetett vissza a vérkeringésbe. A novemberi, dohai világbajnokságon Zsuga Imre szakmai alelnök felelt a válogatottért, majd decemberben pályázatot írt ki a szövetség, amelyre Szalai György, Juhász István és Szabolcsi Károly jelentkezett. Az elmúlt héten összeülő edzői bizottságban hatan Szalait, ketten Juhászt, egyvalaki pedig Szabolcsit támogatta. Az egyértelmű állásfoglalás tükrében Juhász visszalépett a keddi meghallgatás előtt, végül Szalaira tízen szavaztak, és egy érvénytelen voks akadt.
A moszkvai olimpiai bronzérmest arról kérdeztük, nem tartották-e őrültnek, hogy elvállalta a posztot.

„De, többen mondták, nem tudom, mibe vágom a fejszémet. Én azonban szeretem a nehéz feladatokat, ugyanilyen körülmények között lettem a tunéziai válogatott szakvezetője kétezer-kettőben. Ôk is eltiltás után igyekeztek vissza a nemzetközi porondra, én februárban érkeztem, és novemberben, a varsói vébén harmadik lett Jusszef Szbaj a hatvankilenc kilósok között. Három összetevője van a kitörésnek: munka, munka, munka. Nem lesz könnyű, mert fiatal a csapat, és mivel mindenkire szüksége van a sportágnak, talán meggondolják magukat azok a versenyzők, akik tavaly jelentették be visszavonulásukat. Két év múlva, a pekingi olimpiát megelőző Európa-bajnokságon már érmet is nyerhetünk.”

Az MSSZ főtitkári tisztségét 1989 és 1992 között betöltő Szalai a következőképpen nyilatkozott a felkészülési módszerekről: „Senki se nyúljon semmilyen tiltott szerhez, tiszta felkészüléssel kell eredményessé válnunk, dopping helyett a táplálkozástudományban, az orvostudományban és a munkában bízva. Mindenkitől megkövetelem a fegyelmet, a minél tökéletesebb technikai felkészülést.” Tudásukról az áprilisi Eb-n adhatnak számot először honfitársaink.
Az 55 esztendős Szalai György hat magyar bajnokságot nyert, a moszkvai olimpián bronzérmet szerzett, világbajnokságon (az akkor még vb-nek is számító olimpián kívül) lökésben végzett harmadikként, az összetettben ötödik helyezés a legjobbja. Egyvalamiben unikum: ő az egyetlen Világkupa-győztes magyar emelő.