Már a póló is Itáliához köti

„A nyártól, miután most diplomáztam, szétnézek a civil életben is. Egy ciklus lezárult, meg aztán Olaszországból nehéz volt vállalnom a szereplést, eljönnöm a férjemtől. De én sem mondom azt, hogy soha, Faragó Tamással abban maradtunk, hogy ha másképpen gondolom, időben hívom” – mondta Valkay Erzsébet 2004 decemberének végén, miután Faragó Tamással, a női vízilabda-válogatott akkori szövetségi kapitányával megbeszélte, hogy 2005-ben nem vállalja a válogatottságot. Nos, a múlt héten kiderült, visszatér a nemzeti együttesbe, de nem a magyarba, hanem – az olaszba.

– Amit akkor nyilatkoztam, az most is érvényes – mondta Valkay Erzsébet. – Az olimpiával lezárult egy ciklus az életemben, sok volt már az ide-oda rohangálás a két ország között. Nyolcadik éve élek Olaszországban, 1998-tól 2004-ig voltam tagja a magyar válogatottnak, sokat tettem érte, és sokat is kaptam vissza a pólótól. De nem bírtam tovább a kétlaki életet. Tényleg választóvíz volt az olimpia éve: megszereztem a diplomámat; a férjem szűkebb hazájában, Nápolyban telepedtünk le, ahol belevágtunk egy ház felújításába; elkezdtem dolgozni a turizmusban. Egyszerűen nem fér bele négy hónapnyi távollét.
– Tehát ezt már előre eldöntötte, függetlenül az olasz ajánlattól?
– Igen. Eloszlatom a félreértéseket: nem az olasz és a magyar válogatott között választottam. Egyébként már tavaly márciusban is megkeresett az akkori kapitány, Nando Pesci, de nemet mondtam. Az új szakvezető, Mauro Maugeri most januárban kezdett puhítani, és ezúttal elbizonytalanodtam. Huszonhét éves vagyok, a legjobb kor a pólóban, ráadásul imádom a vízilabdát. Két jó évem még biztosan lehetne. Egész más, ha Olaszországban edzőtáborozunk, ahol élek, és a nyári felkészülés alatt a hétvégeken hazamehetek. Nem az van, hogy májusban repülőre ülök, aztán szeptemberben utazom vissza a férjemhez. Nem leszek olasz lány, de sok minden ideköt: a párom, a ház, a diplomám, no meg itt születnek majd a gyermekeim is. Sokáig gondolkodtam, de vállalom a döntésemet.

– Kellett-e biztató szó, hogy belevágjon a kalandba?
– Természetesen a családomat és a barátaimat megkérdeztem. Anyukám azt tanácsolta, gondoljak a jövőmre, arra, hogy mi jó nekem. Igazából senki sem mondott igent vagy nemet.
– Húga, Ágnes a világbajnok magyar válogatott egyik alappillére. Ő mit szólt a felvetéshez?
– Körülbelül így reagált: úristen, nem mondod!? Szóval meghökkent. Aztán amikor felocsúdott, annyit jegyzett meg, hogy reméli, jól döntöttem. Ha humorosan akarom felfogni, akkor azt mondom: legalább többet találkozom vele.
– A Volturnóban csapattársa Tóth Noémi, aki három évvel ezelőtt váltott, és azóta olimpiai bajnokságot nyert az olasz válogatottal. Vele is beszélgetett?
– Természetesen. Felkészített, hogy mire számíthatok, sorra vettük az érveket és az ellenérveket. Belátom, furcsa a helyzet, nem is várom, hogy mindenki megértsen, mindenkinek nem tetszhetek.

– Mikor találkozik először az olasz válogatott tagjaival?
– Noha betegeskedem, és antibiotikumot szedek, szerda reggel elutazom a palermói edzőtáborba. Gálameccs zárja az összetartást, a légiósok játszanak az olasz együttessel. Ez lesz az első fellépésem.
Valkay Erzsébetet tavaly még a légiósok közé hívták, most az olasz csapatban pólózik majd. Ám egyedüli magyarként, a kétgyermekes családanya Tóth Noémi ugyanis nem vállalja a válogatottságot.