Visszavágni a Vilniusnak

– Gyakorlatilag az idén is ugyanazzal a kerettel szerepel az ellenfelünk, mint tavaly. Éppen ezért összeszokott, jó együttes a litván, igazi csapatjátékot játszik. Nem néztük meg újra a szamarai mérkőzésünk videofelvételét, de mindegyikünk emlékszik – és kell is emlékeznie – arra, hogy egyénileg mire képes a vele szemben álló játékos. A vilniusiak sohasem adják fel, akkor sem, ha húszpontos hátrányban vannak, de akkor sem bízzák el magukat, ha ők jutnak húszpontos előnyhöz. Éppen ezért nagyon kell figyelnünk, az elejétől kell koncentrálnunk, nem szabad úgy kezdeni a mérkőzéseket, mint tettük azt nemegyszer az utóbbi időben. Például a pénteki, BSE elleni bajnokin. Nem lehetnek hullámvölgyek a játékunkban, mert ez már az a meccs, amelyen nem elég csupán a szív és az akarat, itt már jól is kell játszanunk.

Három-négy embernek kimondottan jó teljesítményt kell nyújtania, természetesen nekem is. A tétre készülni kell, mert ezen a szinten semmit sem adnak ingyen. Főleg közvetlenül a kezdés előtt kell érezni, milyen fontos találkozó következik. Bent a pályán erre már nem szabad gondolni, de ha rendesen összeszedjük a gondolatainkat, játék közben nem is juthat eszünkbe a tét. Sokban hasonlít a két csapat egymásra, a litvánok hozzánk hasonlóan agresszíven védekeznek, és igyekeznek gyorsan befejezni a támadásaikat. Fizikálisan kiválóan felkészültek, végig bírják a negyven percet.

Katie Douglas a szellemi vezérük, őt – azt gondolom –, ha teljesen kikapcsolni nem is lehet, szünet nélkül az ellenőrzésünk alatt kell tartanunk. Egyébként azt gondolom, legyen bármilyen jó csapat az ellenfelünk, fölkészültünk belőle. Ha mi képesek leszünk végig a saját játékunkat játszani, akkor nem lehet baj, megnyerjük az összecsapást. Tovább kell jutnunk, teljesen mindegy, hogy két vagy három mérkőzésen. A lényeg, hogy a MiZo-Pécs ott legyen Európa legjobb négy csapata között. - Iványi Dalma, a MiZo-Pécs csapatkapitánya

Pillanatnyi forma

Tizenkét esztendeig szolgálta a Pécs együttesét Jolanta Vilutyté, aki tavaly a litvánok alkalmazásában szerzett bronzérmet az Euroligában.
– Három hónapja született a kisfiam, a tündéri Arturas, úgyhogy most ő tölti ki a mindennapjaimat. Természetesen azért, ha jut rá időm, megnézem a Lietuvos meccseit a tévében. Mint ahogy rendszeresen figyelemmel kísérem a pécsiek eredményeit is az interneten. Nagyon szeretném, ha mind a két együttes bejutna a legjobb négy közé, de erre nincs lehetőség, sajnos. A pillanatnyi forma dönt majd. Tippelni nem lehet, annyira egyformák az esélyek, de az igazat megvallva nem is nagyon szeretnék – mondta a valaha Magyarországon megforduló idegenlégiósok egyik legjobbja.

---- A Lietuvos Telekomas Vilnius rutinos Euroliga-résztvevő. A tavalyi szereplés hozta meg a litván bajnokcsapat csúcseredményét a sorozatban. A pécsiek ellen kivívott harmadik helynél jobbat nem ért még el az európai elitkupában a litván válogatott gerincét adó kirakategyüttes. Az idén azzal a feltett szándékkal nevezett a ligába Algirdas Paulauskas leánysereglete, hogy legalább egy lépcsőfokkal feljebb lép, azaz megcélozza a döntőt.

Nem alaptalanok a csapat erre irányuló törekvései, ugyanis roppant tapasztalt kerettel vág neki a szezonnak. Az összetétel alig változott az elmúlt évhez képest. A szamarai négyes döntőben szereplők közül csak Egle Zygelyté és a pécsi szurkolók egykori kedvence, a három hónapja kisfiúnak életet adó Jolanta Vilutyté nincs már a klubnál. Ők egyébként korántsem voltak alapemberek a Lietuvosban. A kezdő ötös gyakorlatilag ugyanabban az összeállításban játszik, mint az elmúlt esztendőben, az átlagéletkor ideális: 27,6 év.

A pécsiek mai ellenfele a C-csoport második helyén végzett az alapszakaszban, három vereséget számlálva. A litvánok kikaptak Valenciennes-ben, Nápolyban – a Phardnak azonban kettős győzelemmel vágtak vissza a nyolcaddöntőben – és Moszkvában a Dinamótól, tehát házon kívül sebezhetőek. Összevetve ezt a pécsiek lassan két éve tartó hazai veretlenségével mindenképpen van ok a bizakodásra. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vilniusiak – egyetlenként a mezőnyben – meg tudták verni az alapszakasz legjobbját, az US Valenciennest. Igaz, azt a találkozót, amelyen 79–75-re győztek, Litvániában játszották.

Két kosárlabdázóra, a Sopronban is megforduló Jurgita Streimikytére és az amerikai Katie Douglasra érdemes külön is figyelniük a pécsieknek. Szamarában az ő pontjaik okozták a legtöbb szomorúságot. A litván erőcsatár 16 pontjából 12-t a hajrában szerzett, az amerikai dobógép pedig 19 pontig jutott. Ez alig kevesebb mint az átlaga (20,8 pont) az idei Euroliga-sorozatban. Ezzel vezeti a pontlistát, amelyen tavaly is ő volt a legjobb.