Terry volt a sztár

Az előzetes esélylatolgatások túlnyomó része arról szólt, hogy a nagy sztárok döntik majd el a nagydöntő mérkőzéseit, és hogy Dirk Nowitzki teljesítménye fogja meghatározni, győz-e a Dallas, vagy sem. Ehhez képest a Mavericks úgy verte meg a Miamit a nyitó találkozón, hogy a német közel sem járt a legjobb formájához.

Persze a győzelemből semmi sem lett volna, ha a túloldalon Shaquille O’Nealnek vagy Dwyane Wade-nek valamivel jobban megy. Ám ők is betliztek, igaz, Wade még mindig érzi influenzájának hatását, a szokásosnál fáradtabban mozgott. Így is csapata legjobbja volt, de ebben a Heatben ez nem mondható nagy bravúrnak. A cserejátékosok ugyanis összesen két pontot dobtak, Shaq kilencből csak egy büntetőt értékesített, Antoine Walker pedig a legfontosabb pillanatokban hibázta el könnyűnek tűnő kísérleteit.

A túloldalon viszont Jason Terry a hátára tudta venni a csapatot, és kisegítette Nowitzkit. A hátvéd a mezőny legponterősebb kosarasa volt, a második negyedben kilencpontos hátrányban lévő együttesét egyenlítésig vezérelte, majd a negyedik játékrész közepére tízpontos előnyt szerzett (82–72). Utóbbihoz zsinórban dobott két triplája is kellett, és hogy mennyire függött tőle a Dallas, mutatja, hogy az ezután elhibázott ziccerét követően három pontra feljött a Heat.

Ám a floridaiak ezen az estén nem voltak képesek többre, az utolsó 5:13 percben csupán két pontot tudtak dobni, ezeket is büntetőből. A görcsös, alacsony színvonalú első meccsnél már csak jobb jöhet, hiszen valószínűleg nem fog egyszerre ilyen gyengén játszani a Nowitzki, O’Neal, Wade trió.

Pat Riley, a Miami edzője másképp vélekedik erről: ,,Ennek a párharcnak nem az a lényege, hogy egyik vagy másik srácnak összejön-e egy sokpontos meccs. Ez háború. Nagyon egyformák a két csapat képességei, ezért gyakran láthatunk majd csúnya játékot.”