Nem akar visszanézni

– Túl vagyunk a világbajnoki sorozat felén. Ha azt vesszük, hogy tavaly ilyenkor vezette az összetett pontversenyt, most pedig a nyolcadik helyen áll... Érdekes lehet visszanézni.
– Végül is részemről nézőpont kérdése, hogy jól vagy nem jól alakult eddig az évad – mondta Talmácsi Gábor. – Pokoli gyorsan elment a szezon fele, az biztos, meg az is, hogy amikor aláírtam a hondás szerződésemet, nem gondoltam volna, hogy az idény felénél csak nyolcadik leszek. De a technikai sportokban sohasem tudod kiszámítani, hogy mi történik a következő idényben, nincs garancia arra, hogy amelyik motor az egyik évben hódított, az a következőben is élen lesz.

– A történtek ismeretében sem bánta meg, hogy elhagyta a KTM-et?
– Semmit sem bántam meg, és nem nézek vissza, mert nem éreztem jól magam az osztrák csapatnál. Szuper alakulat a KTM, Mika Kallio motorját sokan irigylik, de ez nem garantálja, hogy én is ott tartanék, ahol ő, ha maradok.
– Miből adódik az a hatalmas űr, ami az Apriliák és az ellenfelek között tátong?
– Az Aspar-csapat valamit nagyon kitalált. Gyakorlatilag bárki ül az Apriliákon, ott van az első ötben. Persze, ha ezt most az asparos versenyzők elolvasnák, biztosan nem örülnének, de nincs mit tenni, ez az igazság. Még akkor is, ha alapvetően jó versenyzőkről beszélünk.
– És mi a helyzet az ön csapatával? Afelől senkinek sem lehet kétsége, hogy jó versenyző, hiszen tavaly már bizonyította. De akkor mi a baj?
– Nincs baj, de ami a motoromat, a csapatomat és a tudásomat illeti... Nos, pillanatnyilag ezek együtt nem elegendőek arra, hogy a fent említett Aprilia-pilótákat, a derbis versenyzőket vagy akár Kalliót optimális körülmények között megelőzzem. De nemcsak velem ez a helyzet, hanem a többi hondással is. Ezek a versenyzők reálisan nem verhetőek, csak ha valami rendkívüli esemény történik. Mondjuk esik az eső.
– Ennyivel lassabbak a Hondák?
– A Hondák semmivel sem mennek lassabban, mint tavaly, az Aprilia fejlődött rengeteget. Ráadásul néha annyira szeretnénk jót csinálni, hogy átesünk a ló túloldalára és teljesen elállítjuk a motort. A hét végi verseny után Brnóban tesztelünk majd, oda hoz a Honda egy komplett új motort, bedob új alkatrészeket, hiszen mindenki tisztában van vele: itt technikai fejlődésre van szükség. Gondolom, a szakemberek már dolgoznak az ügyön, de azzal is tisztában vagyok, hogy nem könnyű csodát tenni.


– Miben jobbak az Apriliák?
– Mindenben egy kicsivel. Könynyebb a vázbeállítás, kezelhetőbb a gép. Nem nagy különbségek ezek, körülbelül fél másodpercet jelentenek körönként, de ahhoz, hogy én fél másodperccel gyorsabb legyek, már túl sokat kellene kockáztatni. Az Apriliák ilyen mérvű fölényére senki sem számított.
– Miben bízhatnak a szurkolói?
– Kallio és Bautista nagyon ellépett tőlünk, de a harmadik hely még mindig meglehetne, ha most tudnánk egy nagyot előrelépni.
– És mit ígér a Honda?
– Nincs közvetlen kapcsolatom a gyárral, mi egy német mérnökkel tartjuk a kapcsolatot, ő a japánok jobbkeze. Ő azt mondja, hogy bázisában nem olyan rossz a Honda, csak nem tudja stabilan hozni a jó eredményeket. És igaza van, ha egyszer rátalálnánk a tökéletes beállításra...
– Na igen, nem lenne rossz, ha már ott tartanánk. A történtek ellenére bízik a márkában? Gondolok itt arra, hogy a szerződésében az szerepel: ha az első három között végez, továbbléphet a negyedliteres géposztályba. De akkor még nem voltak képben az Apriliák. Mi a helyzet most?
– Már folynak a tárgyalások, hiszen Brnóra valószínűleg kikristályosodik, ki hol folytatja a pályafutását. Én szeretnék maradni, a Hondával el tudom képzelni a jövőmet. Egyelőre azonban az idei szezonra kell koncentrálnom. Eddig sem a motorból, sem a futóműből nem hoztuk ki a maximumot. Várom, hogy mikor jön el ez a pillanat. ---- & ---- &