Az intenzív osztályról a vízbe

Szerencsétlenül alakult tavaly Tóth II Andrea nyara. A dunaújvárosi kapus biztos tagja lett volna a világbajnoki együttesnek, ám krónikus térdfájdalmai miatt egyszerűen nem tudta vállalni a fellépést, a játék – és mint később kiderült, a világbajnoki aranyérem – helyett az operációt, a lábadozást volt kénytelen választani. Legfeljebb annak örülhetett, hogy nem teljesen egészséges térddel is szerződtette az olasz Volturno.

Eltelt egy esztendő, Tóth újra a válogatottal edzett, ismét világverseny közeledett, és ezúttal célba is ért a szőke hölgy. Montrealba nem, Belgrádba eljutott, és bár tudta, hogy a második számú kapus szerepe jut neki, sokkal boldogabbnak érezte magát, mint egy éve. Egészen péntekig tartott az öröme.

„Arra emlékszem, hogy edzettünk, és festék vagy hígító szaga terjengett a levegőben – idézte fel a történteket Tóth. – Fulladni kezdtem, de nem aggódtam, mert asztmásként ez normális. Bementem az öltözőbe, és bevettem a gyógyszerem, amely ezúttal nem segített. Vártam, vártam, de nem hatott, utána már csak arra emlékszem, hogy valaki, egy takarítónő, de az is lehet, hogy egy férfi talált rám. Nagyon rosszul voltam. Görcsben volt a kezem, a lábam, a nyakam, aztán megjött az orvosunk, Gábor Antal, aki nagyon megijedt, és hívta a mentőket. Magamnál voltam, de legfeljebb egy-egy szót tudtam kinyögni, beszélni nem tudtam. Őszintén szólva nem gondoltam, hogy még élve kivesznek a mentőautóból.”

Tóth sokféle vizsgálaton esett át, rengeteg injekciót kapott, az éjszakát az intenzív osztályon töltötte. Szombaton elengedték, egész nap a szállodában feküdt, a hollandok elleni első derbit meg sem tudta nézni. Így fordulhatott elő, hogy Szilágyi Péter szövetségi kapitány csak egy kapust, Horváth Patríciát nevezte a találkozóra. Tóth a spanyolok elleni mérkőzésen sem kaphatott lehetőséget, de hétfőn végre bemutatkozhatott az Európa-bajnokságon.

„Most is gyengének és fáradtnak érzem magam, néha remeg a kezem, vagy kicsit görcsölök – árulta el már a szerbek elleni, elődöntőbe jutást érő győzelem után a kapus. – Nem csoda, ilyen súlyos rohamom még sohasem volt. Akkor egy fillért sem adtam volna az Európa-bajnoki szereplésemért. Most olyan, mintha állandó izomlázzal küzdenék. Péter szólt, hogy bízik bennem, ezt a meccset mindenképpen nekem szánta, a csajok is biztattak, úgyhogy megpróbáltam. Ha úgy éreztem volna, hogy nem bírom, úgyis szóltam volna, de ez mégiscsak könnyű meccs volt, a mezőnyben dőlt el minden. Jó volt újra a kapuban, jó volt győztes csapatban védeni.”

Gyorsan ható gyógyszernek sem volt utolsó az elődöntőbe jutás, ráadásul hétfő délután zsúrra gyülekezett a csapat: a 322-szeres válogatott, kétszeres világbajnok Stieber Mercedes születésnapját és Horváth Patrícia 50. válogatottságát ünnepelték a lányok és a stáb tagjai. Rövidre fogták a vidám programot, hiszen egy óra múltán már a magyar–görög férfitalálkozóra indultak. Ki akarták szurkolni a Kemény-csapat csoportelsőségét és elődöntőbe jutását is. ---- V ----