Végre ismét az elitben

A Szolnoki Dózsa 1954 és 1964 között hat bajnoki címet szerzett, és azóta is az utolsó vidéki gárda, amelynek tagjai aranyérmet vehettek át az idény végén. A kék-fehérek a kilencvenes évek elejéig tartották magukat az elitben, azóta meghúzódnak a háttérben.Éppen ezért kaphatták fel sokan a fejüket, hogy az elmúlt pontvadászatban hetedikként végző szolnokiak a Szentkirályi Ásványvíz-Magyar Kupa négyes döntőjébe jutottak az UTE kiverésével. Mindez legutóbb 1993-ban sikerült a csapatnak, amelynek már akkor is tagja volt ifj. Cseh Sándor, Mohi Zoltán és Nagy Tibor, miképpen a jelenlegi edző, Lukács Dénes is részese volt a sikernek. A Szolnok legrégebbi, elnyűhetetlen játékosa, Mohi Zoltán kifejezetten balszerencsés volt akkor, hiszen sem a negyeddöntőben, sem az elődöntőben nem játszhatott betegsége miatt, holott a fináléba jutásért rendezett visszavágón 8–6-ra diadalmaskodtak társai a Benedek Tiborral, Dala Tamással, Vincze Balázzsal felálló UTE ellen – más kérdés, hogy az első mecscsen 15–9-re nyertek a lilák. A Nitsovits Tamás és Ürögi Zsolt után a legtöbb OB I-es találkozóval büszkélkedő, 72-szeres válogatott Mohi Zoltán már abban a szolnoki gárdában is helyet kapott, amely 1985-ben 9–7-re legyőzte a Vasast, és megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát. Ugyanez az együttes 1987-ben bajnoki ezüstérmesként végzett a három évvel korábban mesteredzői címet kapó Babarczi Roland irányításával, de 1989-ben – immár Mayer Mihállyal a kispadon – is a kupa elődöntőjéig menetelt, a Vasast kiejtve.

A 2006-os diadalt értékesnek ítéli, de nem tartja bravúrnak Lukács Dénes, aki 1990 és 2003 között a vízben szolgálta a klubot, és sérülés miatt volt kénytelen felhagyni a játékkal. A karmesteri pálcát 2004 februárjában vette át, s mint azt az UTE elleni siker mutatja, kellő hatékonysággal és ésszerűséggel készíti fel az együttest. Ugyanis egyáltalán nem hiszi, hogy a legjobb négy csapat egyike a Szolnok.