Sörivásban is a legjobbak
Az október 21-i budapesti Európai Klubkupa fináléjának megnyerése után október 28-án a német Bundesliga négyes döntőjében volt jelenése a TSV Abensberg légiósának, Ungvári Miklósnak, aki ezúttal is veretlen maradt, majd az ünneplés után a válogatott brazíliai edzőtábora helyett Hollandia felé vette az irányt.
– Korábban arról volt szó, hogy a Bundesliga-döntő után csatlakozik a válogatotthoz. Hogyan kötött ki végül mégis Hollandiában?
– A finálé után hajnali fél háromkor kaptam egy SMS-t Nagysolymosi Sándortól, hogy ne utazzam Sao Paulóba – mondta Ungvári Miklós. – Egyrészt a körülmények sem ideálisak, másrészt csak egy hetet tudtam volna kint tölteni, így teljesen felesleges lett volna megbolygatni a biológiai órámat. A repülőjegyemet háromszor írattam át, Magyarországra pedig már nem is kaptam, ezért úgy döntöttem, meglepem a Hollandiában élő barátnőmet, és meglátogatom. Szerencsére Európa-bajnok csapattársam, Andreas Tölzer vállalta a fuvarozásomat.
– Nagy ünneplést csaptak a győzelem után?
– Sőt már előtte is, mivel megmutattuk a hazai közönségnek a Budapesten nyert kupát, amelyhez a többi német csapat is gratulált. A döntő után a törzshelyünkön került sor a bankettre szponzorok, illetve a rivális együttesek részvételével, ahol még sörivóversenyt is rendeztünk a részt vevő csapatok között. Ebben sem találtunk legyőzőre, úgy is mondhatnám, hogy leittuk az ellenfeleket. A második körre már ki se akartam menni, nem bírtam többet inni, de a csapat így is győzött.
– Az idénynek azonban még mindig nincs vége, pihenésről tehát szó sem lehet.
– Bizony. Jelenleg itt, Hollandiában is edzegetek, mivel november 11-én Miskolcon a magyar bajnokságon kell bizonyítanom, majd december 14. és 17. között az egyetemi és főiskolai világbajnokságra utazom, a jövő évi versenyeimen pedig szeretném kvalifikálni magam az olimpiára.
– A finálé után hajnali fél háromkor kaptam egy SMS-t Nagysolymosi Sándortól, hogy ne utazzam Sao Paulóba – mondta Ungvári Miklós. – Egyrészt a körülmények sem ideálisak, másrészt csak egy hetet tudtam volna kint tölteni, így teljesen felesleges lett volna megbolygatni a biológiai órámat. A repülőjegyemet háromszor írattam át, Magyarországra pedig már nem is kaptam, ezért úgy döntöttem, meglepem a Hollandiában élő barátnőmet, és meglátogatom. Szerencsére Európa-bajnok csapattársam, Andreas Tölzer vállalta a fuvarozásomat.
– Nagy ünneplést csaptak a győzelem után?
– Sőt már előtte is, mivel megmutattuk a hazai közönségnek a Budapesten nyert kupát, amelyhez a többi német csapat is gratulált. A döntő után a törzshelyünkön került sor a bankettre szponzorok, illetve a rivális együttesek részvételével, ahol még sörivóversenyt is rendeztünk a részt vevő csapatok között. Ebben sem találtunk legyőzőre, úgy is mondhatnám, hogy leittuk az ellenfeleket. A második körre már ki se akartam menni, nem bírtam többet inni, de a csapat így is győzött.
– Az idénynek azonban még mindig nincs vége, pihenésről tehát szó sem lehet.
– Bizony. Jelenleg itt, Hollandiában is edzegetek, mivel november 11-én Miskolcon a magyar bajnokságon kell bizonyítanom, majd december 14. és 17. között az egyetemi és főiskolai világbajnokságra utazom, a jövő évi versenyeimen pedig szeretném kvalifikálni magam az olimpiára.
Legfrissebb hírek
