A Vadkakasok sírva búcsúztak a nézőktől

Debrecenben egész héten a csodára vártak. Az egyes hírek szerint több mint százmillió forintos adósságállománnyal küszködő együttes játékosai ugyanis négy hónapja nem kaptak fizetést, s elérkezettnek látták az időt, hogy úgy döntsenek: ez így nem mehet tovább. Az elmúlt napokban a csapat játékosai és vezetői többször is próbáltak konzultálni Kósa Lajossal, a cívisváros polgármesterével – eredménytelenül. A politikus a helyi televíziónak elmondta, a város már régen átutalta az erre az évre esedékes 90 millió forintos támogatást, sőt ezen- felül további tízmilliót juttatott a kosarasoknak. Ennél többre a jelenlegi helyzetben nem futja. Így aztán egyre inkább bizonyossá vált, hogy a bajnok paksiak vendégjátéka lesz a Debreceni Vadkakasok utolsó mérkőzése.

A csarnokban is minden a befejezésre utalt. „Ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége” – szólt a régi sláger a hangszórókból, közvetlenül a kezdés előtt, jelezve hogy ez valóban történelmi meccs lesz, a 2005-ös ezüstérmes hattyúdala. A hajdúsági gárda amerikai légiósa, Greg Harris már meg sem várta a meccset, hazautazott, a többiek azonban maradtak. Igaz, Davorin Skornik és Milos Mirkovics sérülése miatt nem léphetett pályára, ám ők is ott voltak civilben a többiekkel. Akik pedig ezen a napon is kosárlabdáztak, kalapemelést érdemelnek, hiszen nem akarták becsapni szurkolóikat, s bár pontosan tudták, hogy a pénzükhöz nem juthatnak hozzá, ott voltak az Oláh Gábor utcában. Ott voltak, és tartalékosan is mindent megpróbáltak az Atomerőmű ellen. Játékukon azonban mély lenyomatot hagyott az elmúlt időszak létbizonytalansága. Ennek ellenére hajtottak, s jellemző, hiába vezetett a hajrában több mint húsz ponttal a paksi csapat, a nézőtéren felállva, vastapssal ünnepelték a debrecenieket. A meccs végén pedig a játékosok elbúcsúztak közönségüktől, ahogy a szezon végén szokás, kidobálták a mezeiket, melegítőiket a lelátóra, aztán együtt sírtak a parketten.

A vendégek is könnyeiket nyelték, s megkapó volt, amikor a búcsúzó hazaiak a paksiak sorfala között hagyták el a pályát. Azt a pályát, amelyen másfél évvel ez-előtt még bajnoki döntőt játszottak – éppen az Atomerőmű ellen. Hogy így alakult, arról a legkevésbé ők tehetnek, a felelősöket nem köztük kell keresni…

Mestermérleg
Rajko Toroman, a Debrecen edzője: - Szégyen, hogy ilyen helyzetbe került a debreceni kosárlabda. Szomorú volt ez a nap, kár ezért a csapatért, hiszen a fiúk ezúttal is mindent megtettek, nem rajtuk múlott. A felelősöket másutt kell keresni.
Zsoldos András, az Atomerőmű edzője: - Mai győzelmünket peches sérülést szenvedő játékosunknak, Jan Pavlíknak ajánljuk fel.