„Meguntam az ész nélküli pénz utáni lótást-futást”

– Amikor Finnországba került, teljesen ismeretlen környezetbe csöppent. Mi a legnagyobb különbség a magyar és a finn élet között?
– Itt minden rendes, dolgozó embert megbecsülnek! Az utcaseprőt ugyanúgy, mint a cégvezetőt. Nincs megkülönböztetés, így az élsportoló, a röplabdázó sem érezheti magát kiváltságos helyzetben. Amikor először itt jártunk a válogatottal, azt gondoltam: szeretném magamat kipróbálni egy külföldi bajnokságban, és anyagilag is biztosan jól járnék. Aztán amikor másodszor jöttünk, éreztem: ha légiósnak állok, csak Finnország jöhet szóba!

– Eszerint a közeljövőben nem is tervez váltást?
– A szezon végén jár le a szerződésem, már két-három csapat is érdeklődött irántam, erre eddig nem volt példa. Igaz, amióta itt játszom, most vagyok a legjobb fizikai állapotban, az erőnlétemre nem lehet panasz! A nyáron egy maratoni futó edzésterve alapján készültem, hozzáteszem: titokban, mert az edzőm megtiltotta az ilyesfajta tréninget. Amikor Kazincbarcikán játszottam, kilencvennégy kiló voltam, most nyolcvanhat vagyok. Sokkal könnyebb a mozgás, az ugrás.

– Mi szól a váltás mellett?
– Meguntam az ész nélküli pénz utáni rohanást, a lótást-futást, ezért jöttem ide, de itt ugyanazt kaptam. Jó lenne nyugodtabb környékre költözni.

– Mennyit fejlődött, amióta a messzi északon röplabdázik?
– Nem fejlődtem. Legfeljebb vissza! De rendszerint próbálom előszedni azokat a dolgokat, amelyeket a válogatottban tanultam. Van, aki azért szerepel a nemzeti csapatban, hogy parádézzon, van, akinek a szerződése miatt előnyös, de én sohasem tagadtam, hogy tanulni járok oda. Mészáros Dömötörtől, Veres Pétertől és Kántor Sándortól számos apróságot ellestem már az évek során.

– 2006-ban mégsem láthattuk címeres mezben. Miért?
– Anyagi okok miatt kellett lemondanom a szereplést.

– Idegenlégiós létére anyagi gondjai vannak?
– Vettem egy autót, és a részleteket mihamarabb törleszteni akartam, ezért a nyáron elmentem dolgozni egy kőműves mellé segédnek.

– Jövőre visszatér a nemzeti együttesbe?
– Beszéltem Demeter György szövetségi kapitánnyal, de még nem biztos, hogy meghív a válogatottba. Egy biztos: ha hív, megyek!

– Néhány héttel ezelőtt Helsinki adott otthont a rövid pályás úszó Európa-bajnokságnak, ahol két magyar versenyző is aranyérmet nyert. Büszkélkedett a helybélieknek, hogy két honfitársa, Cseh László és Gyurta Dániel is ott volt a legjobbak között?
– Nem, mert a finnek szerint egy külföldi nem lehet jobb, mint egy finn, éppen ezért nem szeretik a külföldieket. Én már elfogadtattam magam, és kiépítettem a saját kapcsolatrendszeremet. Kétféle emberrel találkoztam itt: aki rengeteget segített, és aki semmiben sem. Középút nincs!