Csend, rend, fegyelem!

Hazugság lenne azt állítani, hogy pezsegne a játékospiac. Néhány csapatnál ugyan lehet kisebb-nagyobb mozgás, ám jelentősebb népvándorlás nemigen várható a télen. Ugyanakkor csaknem mindenütt felbukkanhat egy-két új arc, aki felkelti majd a szurkolók kíváncsiságát, ám egyik csapatunk biztosan a kivételek közé tartozik majd.

NEM ÉRKEZIK ÚJ JÁTÉKOS A LISTAVEZETŐHÖZ A listavezető MTK senkit sem kíván igazolni a hosszú szünetben. Így van ez még akkor is, ha a felkészülés első tíz napján az érdeklődők felfedezhettek idegeneket is a keretben, velük ugyanis a klub vezetőinek egyelőre nem az erősítés volt a szándékuk. Öt fiatalember érkezett Siófokról, valamennyien az MTK játékosai, kölcsönben szerepelnek a Balaton partján, és most azért edzettek a Hungária körúton, hogy érezzék, nem felejtették el őket, a szakmai stáb kíváncsi rájuk, hol tartanak a fejlődésben. A szabályok szerint a bajnokság kezdete előtt minden együttes megjelölhet hat kölcsönadott játékost, akiket félévente kétszer mérkőzésekre is magához rendelhet. Ez az öt labdarúgó is az MTK „vésztartalékai” közé tartozik, így nem árt tudni, baj esetén bevethetők-e.

AZ IFISTÁKAT BÁRMIKOR

PÁLYÁRA LEHET KÜLDENI Márpedig baj könnyen előfordulhat, hiszen a tabellát vezető gárda kerete igen szűkös. Tegyük hozzá, szándékosan. A klub vezetői úgy gondolkodnak, hogy a fiatalok csak akkor fejlődnek, ha minél többet játszanak, ezért akit csak lehet, kölcsönadnak a fiókcsapatuknak. Mindent egybevetve a felnőttkeret tizennyolc-húsz futballistából áll, ám például a keddi két edzésen közülük csak tizenöten vettek részt – hozzájuk csatlakozott hét ifista korú –, mert Balogh Béla Cardiffban tárgyal esetleges szerződtetéséről, Horváth Levente még lábadozik, Lipcsei Roland Achilles-ina begyulladt, Hrepka Ádám pedig megbetegedett, és ez igen elgondolkodtató a nehéznek ígérkező tavasz előtt. Az MTK nagyon sok játékost ad a felnőtt- és a korosztályos válogatottakba, egyik nagy esélyese a bajnoki aranyéremnek, áll még a Magyar Ku-pában is, azaz a labdarúgókra rengeteg teher és kihívás vár, amelyekkel ráadásul igen fiatalon, tehát kellő tapasztalatok nélkül kell majd megbirkózniuk. Elég csak egy-két sérülés vagy eltiltás, máris ifistákat kell a kispadra ültetni vagy a pályára küldeni, és ez bizony könynyen az eredményesség rovására mehet.

NEM AZ ARANYÉREM,

A FEJLŐDÉS A FONTOS Ennek ellenére az MTK ragaszkodik elképzeléseihez, amelyek hosszú távú célokat szolgálnak. Ezeknek csupán egy része, hogy csakis alulról, azaz a Sándor Károly Akadémia futballista diákjai közül szerződtetnek új játékosokat (a jelenlegi keretből tizenegyen tanulták a futball tudományát Agárdon), és nem tétlenkedő, csupán edző kerettagokra, hanem valahol állandóan játszó labdarúgókra van szükségük. Így aztán Domonyai László klubigazgató nem is hajlandó kimondani, hogy a cél a bajnoki cím, mert számára nem ez, hanem a játékosok fejlődése a legfontosabb. A klubvezetőség úgy fogalmaz, a csapat lehetőleg nyerje meg az éppen soron következő mérkőzést, s majd a végén kiderül, mire futotta az erőből és a lehetőségekből, és ha a bajnoki aranyra vagy a kupagyőzelemre, mindannyiuk keblét szétvetheti a büszkeség.

Valamennyi mozgás mégiscsak várható a Hungária körúton, ha ugyanis minden a tervek szerint alakul, ketten távoznak a csapattól. Az egyik Balogh Béla lehet, akinek az eladása küszöbön áll, legalábbis biztatóak a tárgyalások, a másik pedig Czvitkovics Péter, bár vele kapcsolatban még csak érdeklődésről lehet beszámolni, ám van esély az eladására. Ez tehát a helyzet a Hungária körúton a felkészülés negyedik hetében. A munka végig itthon zajlik, a Budafok, a BKV Előre és a sportcsarnok műfüves pályáin, a játékosok a klubházban ebédelnek, és az estéket otthon tölthetik. Nekik nincs szükségük közösségépítésre vagy ismerkedésre – együtt nőttek fel.

A kamaszkortól a felnőttbajnokság-esélyességig.