Nincs velük az erő...
A harmadik helyet szerezte meg Magyarország U19-es válogatottja a dublini Eb-selejtező elitkörének 1. csoportjában, miután szombaton 2–0-s vereséget szenvedett Írországtól. A lefújáskor egyébként már az is világos volt, hogy győzelem esetén sem jutott volna tovább Várhidi Péter szövetségi edző csapata, hiszen a másik találkozón Németország 2–0-ra megverte Bulgáriát, s így bejutott a fináléba.
Egy álommal tehát kevesebb, vagyis a csodavárás hiábavaló volt. Tulajdonképpen Kisteleki Istvánnak, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökének volt igaza, aki egy héttel ezelőtt, az írországi indulást megelőzően úgy fogalmazott: felesleges azzal áltatnunk magunkat, hogy a csapat esélyes a döntő kiharcolására. Mint utóbb kiderült, ehhez valóban óriási bravúrra lett volna szükség, mert a harmadik helyezés a realitást mutatja.
A németek és az írek ififocija sokkal jobb
Éppen ezért nem szabad kudarcként megélnünk az írországi eredményt, noha az ott lejátszott mérkőzések bizonyították, hogy Németország és a házigazda Írország korosztályos futballja is előrébb tart, mint a miénk. A tanulságokat – amelyek bőséggel vannak – ugyanakkor érdemes és kötelező is levonni.
Várhidi Péter már a torna ideje alatt hangsúlyozta, hogy az NB I-es bajnokság nem „termelhet ki” olyan labdarúgókat, akik alkalmasak a sorozatterhelésre. A látottak alapján ebben egyet kell érteni a szakemberrel: az otthoni meccsek nem készítik fel a játékosainkat a nemzetközi porondon természetes és elvárt igénybevételre, és sajnos újra kiderült, hogy még utánpótlásszinten sem. A legtöbb élvonalbeli mérkőzésen nem tapasztalható olyan iram, mint például a németek és az írek elleni meccsünkön. A teljesség kedvéért tegyük hozzá, mindkét találkozón az ellenfél diktálta a tempót, amelyhez többé-kevésbé képesek voltunk alkal-
Folytatás a 3. oldalon
