Az önbizalom megvan

Duplázásra készül a Stuttgart: a svábok a múlt héten megszerzett bajnoki cím mellé szombaton begyűjtenék a kupagyőzelemért járó díszes aranyserleget is.

„Bajnokként természetes, hogy mi vagyunk a favoritok” – mondta a gárda edzője, Armin Veh.

Nos, a szakember talán elfelejtette, hogy a nürnbergiek a bajnokságban egyetlen együttesként kétszer is – idegenben 3–0-ra, otthon 4–1-re (!) – legyőzték csapatát. A lélektani előny tehát Hans Meyeréknél van, kérdés: tudnak-e vele bármit is kezdeni.

A mérkőzés fókuszában a Nürnberg kapusa, Raphael Schäfer áll, aki leendő munkaadója ellen véd majd. Az ugyanis már január végén eldőlt, hogy a 28 éves játékos hat év után elhagyja klubját, és a VfB-hez igazol, a spanyol Valenciához távozó Timo Hildebrand helyére. A héten másról sem lehetett olvasni a német sajtóban, csak arról, vajon melyik csapatért dobog igazán a kapus szíve. A Kicker című német szaklap egy interjúban azt kérdezte Schäfertől, hogy emlékszik-e az 1984-es Német Kupadöntőre. A kapus előbb határozott nemmel válaszolt, majd rövid gondolkodás után visszakérdezett: „Csak nem a Matthäussztori?”

Bizony, az. Huszonhárom évvel ezelőtt a Mönchengladbach játszotta a finálét a Bayern München ellen, a korábbi magyar szövetségi kapitány, Lothar Matthäus pedig ifjú játékosként ekkor még a ’gladbachnál játszott. Ez volt a búcsúmérkőzése, hiszen tudták: a bajor csapathoz igazol. A rendes játékidő és a hoszszabbítás után is 1–1-es döntetlen volt az állás, jöhettek a tizenegyesrúgások. Elsőként Lothar Matthäus állt a labda mögé – és hibázott, így a végén a Bayern örülhetett 7–6-os diadalának. Mönchengladbachban azóta is keserűen gondolnak vissza a döntőre.

Raphael Schäfer, akire ugyanez a sors várhat, a rövid történet után csak annyit mondott: „Még szerencse, hogy én nem rúgok tizenegyeseket…”