Kisember, nagy gól
Majdnem egy hetük volt a csa patoknak a felkészülésre a Stanley-kupa döntője előtt, és alaposan megtanulták a játékosok, hogyan hatástalaníthatják az ellenfél legjobbjait. Az Ottawa félelmetes Daniel Alfredsson, Dany Heatley, Jason Spezza triójától egyetlen gólra sem telt, és az Anaheim legnagyobb csatárcsillaga, Teemu Selänne sem igazán remekelt. Nem is tehette, hiszen nem jutott olyan lehetőséghez, amelyből gólt kellett volna lőnie.
Az ilyen meccseken fontosabbá válik a kiegészítő emberek szerepe, azok, akiket elsősorban az ellenfél fárasztására, illetve hatástalanítására tartanak a csapatban, megrázhatják magukat. Az idei finálé első meccsének hőse Travis Moen volt, a harmadik harmad hajrájában az amolyan ütköző csatárként alkalmazott balszélső ziccerben találta magát a kipattanó koronggal, és nem is teketóriázott, Ray Emery kapus hálójába lőtte a pakkot.
„Hatalmas szerencsém volt, hogy éppen elém pattant a korong – mondta Travis Moen, aki Rob Niedermayer és Samuel Pahlsson mellett az anaheimi ütközősor tagja, és a döntőben elsősorban az Alfredsson, Heatley, Spezza trió visszatartása a feladata. – Nagyszerű érzés. Valamennyien arról álmodtunk gyerekkorunkban, hogy győztes gólt szerzünk a Stanley-kupa döntőjében. Beszéltem édesanyámmal, aki elmesélte, hogy húsz vendége volt este otthon, Saskatchewanban, együtt nézték a meccset.”
Az Alfredsson-féle sor kiiktatása miatt az első ottawai gólt Mike Fisher, a második sor centere szerezte emberelőnyből, ezzel 1–0-ra vezetett a Senators. Andy McDonald egyenlítő gólja után Alfredsson és Spezza előkészítésével Wade Redden ismét a vendégeket juttatta előnyhöz, a harmadik harmadban azonban már csak a Ducks volt a pályán. Ryan Getzlaf egyenlítő találata után a hajrában jött el Moen pillanata. A Senators eddig mindegyik playoffriválisa ellen egy-egy meccset veszített el, és először került hátrányba. A kanadaiaknak némi szerencséjük volt, a Ducks simábban is nyerhetett volna, ám előjött a szokásos fegyelmezetlenség. A durvaságokat büntetésekkel torolták meg a bírók, a sorozatos emberhátrányos helyzetek miatt pedig, ahelyett hogy 1–1 után elhúzott volna a kaliforniai alakulat, ismét hátrányba került.
Randy Carlyle edző feladata, hogy megtalálja csapatával a kemény, de szabályos játék és a durvaság közötti határmezsgyét, hiszen az Anaheim számára ez lehet a Stanley-kupa megnyerésének kulcsa.
A második mérkőzést csütörtökre virradóra játsszák, szintén Anaheimben.
