A többiek a hátát nézték
– Van valami titkos vágya az idénnyel kapcsolatban?
– Jó lenne úgy futamot nyerni, hogy egy kicsit ellépek a mezőnytől. Nekem ez még sohasem sikerült, pedig mindig nagyon szerettem volna.
A fenti mondatok (amelyek egy szezon előtti interjúban szerepeltek) tökéletesen bizonyítják, milyen régen várt már Talmácsi Gábor a hétvégihez hasonló versenyre.
A magyar Aprilia-pilótának – aki vasárnaptól immár újra a világbajnoki ponttáblázat éllovasa – nagy álma vált valóra vasárnap délelőtt a Sachsenringen. Az edzéseredmények már utaltak rá, hogy ez az ő versenye lehet (mindkét időmérésen pályacsúccsal volt a leggyorsabb), ám ehhez kellett a remek rajt és a rendkívül kiegyensúlyozott, profi teljesítmény, amellyel először folyamatosan elszakadt a mezőnytől, utóbb pedig tartani tudta az előnyét.
De menjünk sorjában!
Rekkenő hőségben (32 Celsius-fokban) rajtolt el a 125 köbcentis mezőny vasárnap délelőtt a Sachsenringen. A pilóták nyakában vizes törülköző, az esernyős lányok árnyékot igyekeznek varázsolni, de ez sem segít túl sokat a bőrruhába öltözött, sisakos versenyzőkön. Huszonhét kör a 3671 méteres német aszfaltcsíkon – hosszúnak ígérkezik, és a szakemberek szerint az nyer, aki jobban bírja erővel, idegekkel és gumikkal.
Talmácsi semmit sem bíz a véletlenre, a rajt előtt végrehajtja a szokásos rituálét: megérinti a jobb oldali térdkoptatót és a csizmáját – nehogy már ezen múljon a siker. A rajttól egy kicsit tart, ezt már korábban elárulta, mert ezzel a motorral egyáltalán nem könnyű jól elindulni.
Ezúttal sikerül. A magyar szűk ívre húzza a motorját, hogy senki se előzhesse meg, és már az első kör után 1.2 másodperccel vezet. Ha őszinték akarunk lenni, a hátralévő 26 körben nem tartogat sok izgalmat szurkolói számára. Ez azonban kifejezetten örömteli hír. Talma teljesít tíz iszonyatosan gyors kört, folyamatosan növeli előnyét, miközben mögötte héttagú boly tagjai gyilkolják egymást.
A mi fiunk egyetlen pillanatra sem zökken ki a saját ritmusából (utóbb elárulja, egy féktávot elnézett, de ez minden), végig maximálisan koncentrál, pedig a pszichológiai tesztek éppen azt mutatták, hogy nem bírja a monotoniát. Na, abból most van bőven, de szerencsére nincs baj belőle. Mint ahogyan abból sem, hogy a verseny vége felé a pilóta a bal kezét már alig tudja használni – a csütörtöki gokartverseny miatt ugyanis begyulladtak az alkarjában lévő izmok.
Amikor az utolsó körre fordul, a kamerák Jorge Martínez csapatfőnök arcát mutatják. A korábbi világbajnok a levegőbe csap, és hangosan, spanyolul biztatja pilótáját: Vamos! Vamos! Vagyis: Gyerünk! Gyerünk!
Egyik főszerelője, Paolo ekkor már zokog a boxutcában, megelőlegezve a pilótának a diadalt.
Talmácsi senkitől sem zavartatva motorozik a cél felé, néhány méterrel előtte már feláll a nyeregben, és látványos ünneplést csap a száguldó motoron. A végén a Kojama Tomojosi által megelőzött, így harmadikként érkező Hector Faubel nem gratulál, de ez legyen a legnagyobb baj. Végül is nehéz lehet feldolgozni, hogy elveszítette az éllovas pozíciót a pontversenyben. Talmácsi számára viszont ennél tökéletesebb nem is lehetett volna a viadal. Pláne a több mint egy hónapos nyári szünet előtt, amely után a kvázi „hazai futam”, a brnói nagydíj következik...
