Hogyan értékeli a versenyt? Hogyan értékeli a versenyt?
Jó lett volna dobogóra állni, de sajnos nem sikerült – mondta Talmácsi Gábor. – A rajt után próbáltam azt a ritmust diktálni, amelyet az időmérő edzésen, de körönként egy másodperccel lassúbb voltam. Ebben közrejátszott, hogy meleg volt, meg az is, hogy a versenybeállítás más, mint az edzésbeállítás, de tény: az Aprilia most nem volt annyira erős, hogy egyedül el tudjak menni. Láttam, hogy Mattia Pasini ugyanolyan gyors, mint én, és bár ahol tudtam, megelőztem, a többiek mégis fel tudtak ránk zárkózni, amikor elkezdtek csúszkálni a gumijaink.
Félelmetes pillanat volt, amikor csapattársa, Sergio Gadea elesett ön előtt. Hogyan tudta kikerülni?
Majdnem átmentem rajta, ezt talán a tévében is lehetett látni, de az utolsó pillanatban egy reflexmozdulattal valahogy elkerültem az ütközést. Viszont ennek következtében kisodródtam a pályáról, és kizökkentem az addigi ritmusból. Lukas Pesek és Hector Faubel rögtön meg is előzött.
És még ezután is volt esélye. Hogy tudta visszaküzdeni magát az élre?
Az utolsó két körben mindenki mindent egy lapra tett fel. Élveztem a helyzetet, más kérdés, hogy én jöttem ki belőle a legrosszabbul. Pasini szűken bejött mellém, az emelkedőn akartam visszaelőzni, de akkor Pesek is támadott. Majdnem összeakadtunk, kimentem a rázókőre, és már semmit sem tehettem. Ha van még egy kör, talán én nyerek, de az is lehet, hogy nem.
Azért így is volt egy-két olyan előzése, amely közben szurkolói szívinfarktus-közeli állapotba kerültek.
Egyszer majdnem én is. Akkor, amikor néhány körrel a vége előtt elmentem Faubel mellett. Nagyon későn fékeztem abban a kanyarban, centiken múlt, hogy be tudtam menni elé. Gyilkoltuk egymást rendesen, jó, hogy be tudtam fejezni a versenyt.
Csalódott a negyedik hely miatt?
Abból a szempontból igen, hogy hazai közönség előtt jó lett volna legalább a dobogóra felállni, másrészt viszont értékes pontokat szereztem, aminek az idény végén még lehet jelentősége. Ezen a napon ennyit tudott a motor, és ennyit tudott Talmácsi Gábor.
A szurkolók nem értékelték alul a helyezését, úgy ünnepelték, mintha világbajnoki címet nyert volna.
Nagyon jólesett. A leintés után megálltam a C-szektornál, átdobtam a kerítésen a kesztyűimet és az egyik csizmámat. Nem tudom, ki kapta el, de nagyon nagy volt a tolongás. A nézők örültek , hogy izgalmas versenyt láttak.
Beszéljünk a jövőről. A következő viadal Misanóban lesz, amelyen az olaszok talán már mentek, a mezőny nagy része számára azonban ismeretlen. Ez hátrányt jelent?
Nem hinném. Kapunk plusz tréningidőt, és ezeknek a pilótáknak elég hét-nyolc kör, hogy megszokjanak egy pályát. Már azon is gondolkodtam, hogy talán nem kellene ilyen gyorsan mennem az edzéseken, mert az utóbbi időben egy kivétellel ez nem hozott szerencsét.
Pedig most már jól jönne egy kis szerencse is, hiszen Hector Faubel tízpontos előnnyel vezet az összetettben. Ez sok vagy kevés?
Nehéz lenne megmondani. Minden attól függ, hogyan alakul az elkövetkező két-három futam. Belülről azt láttam, hogy Faubel sok mindent túlélt, bár csúszkált a motorja, nagyon jól küzdött. Nehéz ellenfél, úgyhogy a hátralévő hat versenyen biztosan nagyon nagy csatákat vívunk majd egymással.
Optimizmusra adhat okot, hogy a misanói után olyan pályák következnek, amelyek kifejezetten fekszenek önnek.
A brnói is fekszik, mégsem sikerült dobogóra állnom. Sok mindennek kell klappolnia a győzelemhez, és most sajnos nem volt meg minden hozzá. Remélem, hogy legközelebb, hasonló szituációban másként alakul.
