Kis pofon után nagyszerű játék
Bárányos Zsoltot jó kedvében találtuk hétfőn, ezt mindjárt a „…ma szabadnapunk van, de kimegyek a pályára, edzek kettőt” megjegyzése jelezte.
Megérdemelték a sikert?
Teljes mértékben – felelte a gólja mellett két gólpasszal kitűnő kispesti fedezet. – Az első fordulót követően az élre álltunk, azóta is vezetjük a tabellát, és feltett szándékunk, hogy a harmadik helynél semmiképp sem adjuk alább. Ahhoz, hogy eredményesek legyünk, az olyan meccseket meg kell nyernünk, mint a Loki elleni volt.
Nulla egy után miben múlták felül a DVSC-t?
Akarásban. A csapat ismét összefogott. Az a jó ebben a Honvédban, hogy mindenki tudja, hol a helye, mi a dolga. A szünet után esett debreceni gól kisebb pofonnal ért fel, de ki tudja, lehet, hogy ez kellett a győzelmünkhöz.
Tökéletes estéje lehetett volna, ha Arany Tamás nem zavarja az öltözőbe a nyolcvankettedik percben.
Aki ismeri Komlósi Ádámot, tudja, minden mérkőzésen akad olyan megmozdulása, amely legalább sárga lapot ér. Ezúttal is alattomos volt, ádámcsutkán könyökölt – talán hallja, még most is „zorrós” a hangom… –, amire én úgy válaszoltam, hogy kicsit meglöktem. Szó sem volt ütésről, furcsálltam is, hogy a játékvezető kiállított – főleg úgy, hogy az ellenfelem a pályán maradhatott.
Az értékesített büntetője után akkora sprintet vágott le, hogy azzal az atléták oszakai világbajnokságán is jó sansszal indult volna…
sértegetett minket. Nem tudom, miért van erre szükség, hiszen vezetjük a tabellát – de ha utolsók lennénk, akkor sem szabadna így viselkedni. A gólomat és a győzelmet mindenesetre azoknak ajánlom, akik kritizáltak bennünket.
