A román-osztrák üzletember távozása a nyár óta téma Sopronban. Az a tény ugyan, hogy a csapat fölöttébb viszontagságos felkészülés után, teljesen kicserélődött kerettel végül nekivágott az évadnak, sokakat megnyugtatott, ám ez gyaníthatóan csupán elterelő hadművelet volt. Amikor az év elején Vízer László Máriusz ingyen elengedte a harmadik ligás Soproni VSE-hez válogatott kapusát, Rabóczki Balázst, valójában már akkor egyértelműnek tűnt: az öntörvényű befektető végképp letett arról a tervéről, hogy piacképes vállalkozássá alakítsa a helyi futballcéget.
Mindössze az volt a kérdés, mikor és milyen feltételekkel veszi a kalapját. No meg az, hogy valójában mi vezérelhette, amikor két esztendeje átvette (s ezzel kétségkívül megmentette) az addigi főszponzor Matáv távozása nyomán az összeomlás szélére sodródó futballcéget.
Mert Vízer László Máriusz a magyar futball ezernyi furcsasága közepette is sajátos szín (volt) a sportági palettán. Valódi szakmai céljai mindvégig rejtve maradtak, sajátos személyzeti politikájával ugyanakkor beírta magát a labdarúgás honi történelemkönyvébe. Tudniillik olyan sűrűn cserélgette az edzőket, hogy egy részüknek kicsomagolni sem volt ideje.
Erős gerincű országban a trénerek szakmai szervezete egy idő után alighanem bojkott alá veszi e sajátos emberkísérletet, mifelénk azonban mindig akadt szakvezető, aki nevét adta Vízer László Máriusz különös játékához. Akár fel is lélegezhetnének tehát Sopronban az energiája nagy részét mostanság a Nemzetközi Cselgáncsszövetség elnöki pozíciójának megszerzésére fordító főtulajdonos tovaröppenése hallatán.
Ám mivel a profi futball mifelénk álüzlet, s nincs a nemzetközi piac által hitelesített értéke, a drukkerek legfeljebb csak reménykedhetnek , hogy az itáliai utód érkezésével nem a kispesti vagy a váci (rém)történet éled újjá. Mert akkor egy napon Vízer László Máriuszt még visszasírják...
S. TÓTH JÁNOS
Legfrissebb hírek
