Hogy lehet hat asszót döntő találattal nyerni? Úgy, hogy az illető feje az asszók közben olyan hideg, mint a pengéje. „Semmi másra nem figyeltem, csak a következő tusra. Az embert nem ragadhatják el az érzelmei. Nem örülhet, nem bosszankodhat, nem aggódhat, mert abban a pillanatban elveszett – adja meg a világbajnoki aranyhoz vezető útmutatót a párbajtőröző Kulcsár Krisztián a siker másnapján, jól megérdemelt szentpétervári sétája közben. – Az egyéni versennyel kapcsolatban nem volt különösebb tervem, tisztességesen szerettem volna vívni. A lényeg mindig a csapaton van, ezúttal a pekingi kvalifikáció miatt pedig százszorosan” – mondja a csapatban kétszeres olimpiai ezüst- és világbajnoki aranyérmes Kulcsár, akinek már a selejtezőben sem volt könnyű dolga, csoportjában kikapott az orosz Anton Avgyejevtől, akit egy nappal később a nyolcaddöntőben legyőzött. Jött a ki-ki asszó a főtáblára jutásért, aztán pedig a lassan legendává váló egytusos győzelmek. Egymást követték a szoros meccsek nehéz ellenfelek ellen, de Kulcsár mentálisan végig nagyon erős volt. „Meg hát napom is volt” – azaz ment a vívás. Mire eljutott a legjobb négyig, nagyon elfáradt, de az elődöntő előtti másfél órás szünet alatt sikerült regenerálódnia, továbbra is koncentráltan vívott, a jutalom világbajnoki arany lett.
„Legutóbb 2003-ban voltam világbajnokságon, a 32 között a későbbi győztes francia Fabrice Jeannet-tól kaptam ki. Azóta eltelt négy év. A legnagyobb különbség? Mínusz 12 kiló” – számol utána a kétméteres, háromgyermekes bankszakember, aki munka és család mellett edzett és ment le néhány súlycsoporttal, majd küzdötte fel magát a csúcsra. Pedig…
„Athén után úgy éreztem, hogy nem tudnék végigcsinálni még egy olimpiai ciklust. Aztán tavaly, amikor Kulcsár Győző nagybátyám a versenyekről mesélt, elszorult a szívem, máris rohantam volna a vívóterembe” – emlékezik vissza Kulcsár, aki hálás a csapattársaknak, akik kérték, akassza le a szögről a vívóruhát. Vannak példák bőven sikertelen viszszatérésekre, de Kulcsár komolyan gondolta, nem törték meg a menet közbeni kudarcok. Szentpéterváron most merőben más a feladat.
