A 36 éves banktisztviselőt (mikor máskor) munka közben érte a telefonhívásunk, így tudta meg, hogy ő lett október hónap sportolója. Ez is mutatja, Kulcsár Krisztián élete visszazökkent a normális kerékvágásba. Bank, vívóterem, család. Nem mindennapi tett, ha valaki egy évvel azután, hogy újra komolyan kezdte venni az élsportot (nem mellesleg közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz), máris világbajnokságot nyer. Ehhez képest a rutinos sportember nem rugaszkodott el a földtől a szentpétervári diadal hatására, éli az életét.
„Azt csinálom, amit eddig: dolgozom, edzek, hiszen már elkezdődött az alapozás az olimpiai szezonra. Na jó, a világbajnokság után sütkéreztem néhány napig a dicsőségben. De tapasztaltam már annyit, hogy ne álljak fejre, attól eltekintve persze, hogy hihetetlen boldogsággal tölt el a siker – mondta Kulcsár, akirögtön hozzáteszi, hogy nem az egyéni versenyzés motiválta abban, amikor tavaly újra felvette a vívókesztyűt. – A csapat a lényeg, a Boczkó Gábor, Imre Géza, Kovács Iván, Kulcsár Krisztián alkotta négyes belátható távolságra került a vb-bronzéremmel a pekingi olimpiától. Persze az ötkarikás kvótához és a majdani sikeres szerepléshez rengeteg alázattal elvégzett vívótermi munka szükségeltetik.”
Noha a szentpétervári győzelem még közelebb van, mint a 2008-as pekingi olimpia és az azt megelőző, idegfeszítő időszak, Kulcsárnak a világbajnokságon is kijutott a pluszmunkából: a pénzvilág napi ügyes-bajos dolgaival a szentpétervári napok alatt is foglalkoznia kellett, telefonon és interneten keresztül „részmunkaidőben” dolgozott. Nem az a magából kivetkőző típus, a szíve mélyén tomboló boldogságából mit sem észlel a külvilág.
„Úgy tetszik, másoknak nagyobb örömet szereztem, a munkahelyemen pedig mintha egy kis értetlenséget váltott volna ki a sikerem. Ha belegondolok, tényleg furcsa lehet a kollégáimnak, hogy itt dolgozik velük nap mint nap valaki, aki közben edz és világbajnokságot nyer” – meditált Kulcsár, aki a többi csapattaggal együtt nemes versengésben dönti majd el (már persze akkor, ha megvan a kvóta), hogy négyük közül ki lesz az a három, aki Pekingben egyéniben is lehetőséget kap a szakvezetőségtől.
Mint mondja, most nem igazán foglalkozik ezzel – hiszen: „Lesz rá egy teljes szezon, hogy a teljesítmény alapján a kérdést eldöntsék az arra hivatott vezetők, mérlegelve a csapatérdeket is, mert mindig, minden körülmények között az a legfontosabb” – szögezi le sokadszor.
