Életem legnagyobb élménye volt a kislányom születése – mondta a szombathelyi atléta, aki olasz férjével a Forli melletti San Savinóban él. – Az orvosom csodálkozott, hogy nem lát fájdalmat az arcomon, de én azt mondtam neki, hogy egy ezerötszázas arcán ezt ne is keresse.
Távol az itthoniaktól, a nagymamák segítsége nélkül hogyan jutott ideje a kicsire és az edzésre is?
Két nap után engedtek haza minket a kórházból, akkor nekiláttam főzni. Anyu egy nappal később érkezett, eleinte ő segített. Kicsit féltem attól, hogy mi lesz, amikor ő hazautazik, de semmi probléma nem volt. A terhességem alatt sokat hallgattam zenét, s az ismerős dallamokra Giada mindig megnyugodott. Igaz, esténként két órát táncolok vele, amikor már fáradt, de még nem akar aludni. Ez a mozgás az első három hónap alatt leégette rólam az öszszes zsírt.
Edzeni mikor kezdett újra?
Giada két hónapos volt, amikor először megpróbáltam futni, de akkor még ijesztően gyenge voltam. Négy hónapos korában próbálkoztam ismét, azt terveztem, hogy tíz-tizenöt percet futok. Csak a büszkeség tartott viszsza attól, hogy egy perc múlva ne álljak meg. Ezt követően azonban rendkívül gyorsan fejlődtem, márciusban már negyven percig bírtam.
Milyen tervei voltak?
Eleinte csak a mozgás hiányzott, de versenyzői mivoltomat nem tudtam megtagadni. Bár nem akartam figyelni az időre, mégis mindig rápillantottam az órára. Aztán ahogy javultam, megfordult a fejemben, hogy jó lenne valamilyen kisebb versenyen rajthoz állni. Egy eldugott kis viadalra gondoltam. De Babinyecz József, az edzőm telefonált, hogy lenne ez a New Castle-i lehetőség, így augusztus közepétől arra készültem.
Remekül mutatkozott be, az erős mezőnyben nyolcadik lett.
Előrébb is végezhettem volna, de nem tudtam, hogy mire számítsak, ezért túl óvatosan kezdtem. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy nem értem, az ellenfeleim lassulnak-e, vagy én gyorsulok. Olyan frissen érkeztem a célba, hogy néhány perc múlva újrafuthattam volna a versenyt.
A következő idényre már teljes erővel készül?
Igen. A férjemmel, Albertóval most tervezgetjük, miként tudjuk megoldani, hogy olykor egy nap kétszer is eddzek.
Élete talán legnagyobb sikerét akkor érte el, amikor három éve a párizsi Golden League-viadalon első lett. Hiányoznak a nagy viadalok?
A korábbi élet-halál harcot most még nem kívánom, sem az olyan gálákat, amelyekről tudom, hogy a rendező azt gondolja: az én versenyemen nem fogsz 4:04-et futni. De bizonyára ez is változni fog.
Pekingre készül?
Szintet szeretnék futni, de hogy indulok-e… Messze van. Az akklimatizáció miatt korán oda kell utazni. Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy ilyen hosszú időre itt hagyjam a lányomat.
