Van lejjebb
Ha leszámítjuk az Európa-bajnokot Pestre elkísérő kétezer görögöt, harmincezren vásároltak jegyet a magyar csapat kedvéért.
Azért fizettek – minimum – ezerötszáz forintot, hogy lássák azt az együttest, amely a C-csoport hatodik helyéről várta a mérkőzést.
Tétmeccs volt – tét nélkül.
Várhidi Péter válogatottja az idén kikapott Ciprustól, Montenegrótól és Moldovától (hogy csak a „kis halakat” említsük), a Himnusz alatt mégis piros-fehér-zöldbe borult a lelátó.
Aki ezután azt állítja, hogy az embereket már nem érdekli a magyar foci, hazudik.
A kezdés fantasztikusra sikeredett: előbb a hatvanadik születésnapja alkalmából köszöntött Fazekas Lászlónak járt a taps – a kivetítőn felelevenített csodálatos góljaiért duplán is –, majd Buzsáky Ákos szerencsés találata után érezhettük úgy, hogy na végre, ez a mi esténk lesz.
De nem. Már megint nem...
A magyar válogatott úgy kapott ki 2–1-re, hogy könnyedén nyerhetett volna. Úgy kapott ki, ahogy szokott: bután.
Így – részben – saját magának is köszönheti, hogy az egyik leggyengébb csoportban az utolsó előtti helyen zárt. Ilyen gyalázatos produkcióra még nem volt példa – ám ha minden így folytatódik, még lesz.
Ha ezután nem hosszabbítják meg Várhidi Péter szerződését, azon már nem kell csodálkozni – még akkor sem, ha maga Kisteleki István MLSZ-vezér jelentette ki tavaly decemberben, hogy egy évig nem számítanak az eredmények.
De ha távozik a kapitány, az a legkevesebb, hogy az elnöknek – és vele együtt az elnökségnek – is mennie kell.
Persze ne legyünk naivak, nyilván fel sem vetődik az elöljárókban, hogy az lenne a korrekt lépés, ha átadnák a helyüket.
„Bocsánat, szégyent hoztunk a magyar labdarúgásra, ezennel átadjuk a helyünket” – ilyen egyszerű lenne.
De amíg csak kicsinyes és nevetséges érdekek érvényesülnek a gyakorlatilag kimúlt futballunkban, addig felesleges ilyesmit várni.
Úgyhogy a helyzet rosszabb, mint valaha. És hogy nincs lejjebb? Még lehet.
Legfrissebb hírek
