Egy korszak vége
„Nagyon sajnálom” – megtör ten így kommentálta szombat este Demeter György szövetségi kapitány, hogy a válogatott csupán másfél játszma erejéig volt méltó ellenfele Lengyelországnak, és ennek eredményeképp Peking csak álom maradt. A meccset követő sajtótájékoztatón csak a lengyelek trénerét, Raúl Lozanót faggatták honfitársai, Demeter ezalatt szűk körben leltározott – volt mit, 2001 óta volt kapitány. De már nem az.
„Én már a selejtezőtorna előtt jeleztem, hogy nem folytatom – mesélte Demeter. – Eddig általában az utolsó körben buktunk el, most eggyel előbb. Nagyon nehéz úgy, hogy keveset vagyunk együtt, ráadásul néhány játékosunk csak csere a klubjában. A három mérkőzésünk során csak Gelencsér Balázs hozott jó átlagot, Mészáros Dömötör, ifjabb Nagy Péter vagy Veres Péter csak Észtország ellen játszott jól.
Mondható, itt egy korszak vége, elvégre a kapitány mellett legalább három rutinos játékos lebegteti, hogy visszavonul, ami a szövetségbeli vezetőségcserével együtt már valóban elég lehet ahhoz, hogy változzon a helyzet. Mert erre szükség van. Ezt bizonyítandó elég csak egy pillantást vetni az NS vasárnapi jegyzete generálta internetes eszmecserére, amely mutatja: itthon is vannak még, akiket érdekel ez a sportág.
Akárcsak a lengyel és finn szurkolókat, akik az egész előselejtezőtorna alatt ünnepeltek – végül a Japánban véget érő Világkupa szerencsés alakulása miatt (a brazilok mellett az oroszok és a bolgárok jutottak ki az olimpiára) mindkét döntős alakulat ott lehet a januári törökországi olimpiai selejtezőn.
Jellemző: a szerencse nyújtotta a kezét, csak mi nem kaptuk el.
